Mentsik Győző: Út- és vasútépítés. Útépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
3. Utak nyomozási szempontjai
A szintvonalak besűrítésének felrajzolása nem feltétlenül szükséges, csak arra kell vigyázni, hogy ha pl. az osztóközt 10 egyenlő részre osztottuk, az első lépést a két szintvonal közötti pillanatnyi esésvonal 1/lO-ébe mérjük be, a másodikat a 2/10-be és igy tovább. A semleges vonal pontos kinyomozásához nem szükséges a szintvonalakat beinterplálni, elegendő a k/10 osztóköz alkalmazása Ha az igy meghatározott osztóköz segítségével a felülről elindított semleges vonal nem fut be a kívánt mély pontba, akkor az osztóköz megfelelő növelésével érhetjük el a kívánt mélypontot. E cél érdekében a semleges vonal egyenletes állandó esésétől eltérhetünk, de ebben az esetben is a semleges vonalnak a terepen kell haladnia. Az igy megváltoztatott osztóközökkel elvégezve a nyomozást a végleges semleges vonalat kapjuk. Végpontjaira, és az esetleges esések változásának helyeire beírjuk az esést és azokat a térképen végleges formában tussal rögzítjük. Törekedni kell arra, hogy hosszabb szakaszokon lehetőleg azonos eséssel nyomozzuk a semleges vonalat. A semleges vonal nyomozásánál soha nem szabad elfelejtenünk a nyomozás célját: ugyanis azt vizsgáljuk, hogy az adott magasság-különbség leküzdésére elegendő vízszintes hossz rendelkezésre áll-e? • Törekedni kell a harmonikus, egyenletes magassági vonalvezetésre. Hiba, ha az adott magasságkülönbségek legyőzésénél a megengedett emelkedővel ugyan kisebb, de nagy esésű és csaknem vízszintes sza26
