Mentsik Győző: Út- és vasútépítés. Útépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
3. Utak nyomozási szempontjai
A következő lépés tehát a minimális osztóköz meghatározása: k . mm rml 100. Am = ~ m smax [m] pl. két szomszédos szintvonal magasságkülönbsége: 4m = 10 m e % = 5% smax k . mm 100.10 5 = 200 m ez M = 1:10 000 léptékű helyszinrajzon 2 cm-nek felel meg. A semleges vonalat ennél a k . osztóköznél kisebb osztóközmm zel nyomozni nem lehet, mivel ez a minimális vízszintes vetületi hossz szükséges ahhoz, hogy a megengedett emelkedővel felkapaszkodhassunk a kívánt magasságra. A tájékozódás alapján szóba jöhető nyomozási irányokat ebből a szempontból vizsgáljuk meg. Ezért meghatározzuk a közelitő semlegesvonal hosszát (HgV)' A semlegesvonal közelitő esése: M H sv 100 < e [%] - smax A közelitő osztóköz: r . Am . H ktmJ = ---------------— > k LmJ kell hogy legyen M min Ha ez a feltétel ki van elégítve akkor körzőnyilásba véve az osztóközt mindig a magasabban fekvő pontból kiindulva, egy-egy szomszédos szintvonalra lépkedünk és a metszéseket megjelöljük. Sohasem téveszthetjük azonban szem elől, hogy a semleges vonal mindig a terepen és egyenletes emelkedővel halad. Ez1 azt jelenti, hogy a semleges vonal bármely futópontjában egy pillanatnyi, beinterpolált szintvonal a semleges vonallal a semleges vonal emelkedésének megfelelő ex szöget zár be. Hogy állandóan a terepen haladjon a semleges vonal szükségessé válhat a szintvonalak besűrítése, és ennek megfelelően az osztóköz megosztása. 24
