Mentsik Győző: Út- és vasútépítés. Útépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)
3. Utak nyomozási szempontjai
Különösen veszélyes az az eset, amikor egy rövid szakaszon kivételesen kis sugaru ivek vannak, vagy akár egyetlen kissugaru iv van. s előtte, utána nagyvonalúbb a vonalvezetés. Az ilyen szakasz a figyelmeztető közúti jelzőtáblák ellenére is számos súlyos balesetet eredményezhet, ezért mindenképpen kerülendő. 3.6 A kívánt útirány vizsgálata Először szabadkézzel keressük meg a szóbajöhető irányokat, a tájékozódás után fennmaradt tervezési területen. Az ismertetett nyomozási szempontokat és az utak vonalvezetésének általános szempontjait vesz- szük figyelembe. Az ut tengelye térgörbe, melynek a tervezés során két vetületét állítjuk elő: a helyszinrajzot és a hossz-szelvényt. A vízszintes és magassági vonalvezetés nem tervezhető egymástól függetlenül. Már a nyomozásnál is a legfőbb összehangolási szempontokat be kell tartani. Két szomszédos szintvonal magasságkülönbsége és a megengedhető maximális esés megszabja a magasságkülönbség leküzdéséhez szükséges uthossz vízszintes vetületét. A nyomozási szempontokat ismerve kijelöljük azokat a magas - (hágó, ill. nyereg-) és mély (völgy keresztezési ill. folyó átkelési-) pontokat, ahol a tervezett útvonalat célszerű vezetni. A mélypontokon műtárgyakat kell majd építeni. Ezért ezek helykiválasztásánál igen körültekintő gondossággal kell eljárni. A tervezési irányt keresztező utak, vasutak pályaszintjét is meg kell határozni, mert itt is a létesítendő műtárgy (vagy esetleges szintbeni pályakeresztezés) megépítését befolyásolni fogja az újonnan tervezett ut vonalvezetése. Be kell jelölni a térképre, azokat a helyeket, ahol az uj ut építése különleges nehézségeket okoz (vizenyős, nyugtalan, suvadásos, vízmosásos, nagy keresztesésü terepszakaszok települések stb.). A kiválasztott a magas és mély pontok között a semleges vonal nyomozásával állapítjuk meg, hogy az útvonal a megengedhető maximális emelkedővel képes-e az adott magasság-különbséget leküzdeni. 20
