Mentsik Győző: Út- és vasútépítés. Útépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

3. Utak nyomozási szempontjai

Árvizes területen a töltést oldalt burkolni kell, s a töltés magasság 1 m-rel az LNV felett kell legyen

okoz gondot. A hegyek lábánál a hegy felől jövő vizek átbocsáiására és a csúszásveszély es domboldalak kikerülésére ügyelni kell.

Ha a völgy hegyoldalai között választhatunk, akkor előnyben részesítjük az állékonyabbnak ítélhető hegyoldalt. Állékonyabbak azok a hegyoldalak, amelyeknél a kőzetek rétegezettsége befelé dől. A kifelé dőlő rétegű hegyoldalakat kerüljük (5. ábra), mert ezeknél csúszás várható, ha töltéssel, bevágással, tám és bélésfalakkal megbontjuk a hegyoldal kialakult egyensúlyát. Emellett a kifelé dőlő rétegek a hegy rétegvizeit is az ut felé szállítják, mely igy mindig vizenyősebb lesz.

A vonalat lehetőleg az állékonyabb hegyoldalban kell vezetni, ahol a geológiai rétegződés befelé dől

Két hegyoldal közül kerüljük az északi oldalt, ahol a nap kevésbé süt, s a viz, hó kevésbé szárad fel, illetve olvad el. Kedvezőbbek a déli és nyugati hegyoldalak, mert hamarabb száradnak ki, s ezért állékonyabbak. A hóakadályoktól, olvadási és fagykároktól mentesebbek.

A hegyoldalakon az útvonal vezetésnek akadályt jelentenek a mellék- völgyek, melyeken az átkelés csak magas töltésekkel és átereszekkel, vagy csak költséges hídszerkezetekkel oldható meg. Más esetben a mellű