Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
2. Vízbeszerzés, víztermelés
2. Vízbeszerzés, víztermelés egység kiszerelése után tud lejutni. Az elektromos berendezések lehetővé teszik a szivattyúk távvezérlését és az automatikus üzemelés feltételeit is. A csáposkutak épülhetnek felépítménnyel, illetve felépítmény nélkül, vízzáró fedlap lezárással. A felépítményes kutak üzemeltetése kényelmesebb, viszont magasabb a kiépítési költsége és nagy az elevenmunka igénye. Tipikus felépítménykialakítást mutat a kútról készült fotó, (2.3. - 5.ábra). 2.4 A felszín alatti vízkészlettel való gazdálkodás A tervszerű gazdálkodás alapja a készletek megismerése és a változások folyamatainak feltárása. Az 1980-tól megvalósított vízmennyiségi megfigyelések megfelelő alapot adnak az optimális üzemirányítás kialakításához. Az áramlási és tárolási folyamatokat leíró hidrodinamikai modellek segítségével vizs- gálhatóvá váltak a tervezett vízkitermelések optimális elhelyezési módozatai. Modellezhetők a mesterséges vízbetáplálások, talajvízdúsítások és a felszín alatti víztárolások hatásai. 2.4.1 Felszín alatti víztárolás Az optimális üzemirányítás kialakításánál alapvető korlátozó feltétel, hogy a víztermelésnek a mindenkori vízigényekhez kell igazodnia, a fogyasztói hálózat minimális tározó kapacitása miatt. Ez a feltétel alapvetően ellentétes a parti szűrésű rendszer üzemeltetésével. A mederfenék szűrési hatásfoka, az előző fejezetben leírtak alapján, a kémiai, biokémiai és bakterológiai folyamatok miatt az állandósult körülmények között a legjobb. Ez a szűrőréteg a túlterhelésre, a szivárgási sebességek fokozott növelésére nagyon érzékeny. A túlterhelés a szűrőréteg gyors eltömődését, kolmatációját eredményezi és ezzel a víztermelés utánpótlását csökkenti. Ilyen jelenség állhat elő túlfokozott termelés következtében. Ezek a tendenciák a mederfenék szűrőrétegének növekvő ellenállásában jelentkeztek, valamint a kutak termelési mennyiségeinek a csökkentésében. Eme problémák megoldására merült fel annak a tehetősége, hogy a víztermelést állandó feltételek mellett kell biztosítani úgy, hogy a dunai vízszint és a kút között konstans leszívás alakuljon ki, és a mederfenéken az átlagos átszivárgó vízmennyiség 0,12-0,15 m3/d legyen m2-ként. A vizsgálatokhoz kibővítésre kerültek a hidrodinamikai modellek a meder alatti szivárgási térrel és ezzel történt a modellezés a Kisoroszi-Tahi területen. 59
