Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)
2. Vízbeszerzés, víztermelés
2. Vízbeszerzés, víztermelés lően telítődik CO,-vel. így a karsztkorrózió dinamikáját meghatározó széndioxidot a beszivárgó víz mindenütt a talaj legfelső rétegeiben veszi fel. A repedésekbe, tektonikai vonalakba és morzsolt zónákba bejutó víz a járatokat kémiai oldása révén bővíti. A bővítés mértéke a víz szénsavtartalmán kívül nagyban függ a kőzetek ellenállásától. A dolomit sokkal kevésbé oldódik, mint a mészkő, ezért az adott kőzet minél dolomitosabb, annál kisebb mértékű üregképződést várhatunk. A mészkő kismértékben már desztillált vízben is oldódik. A beszivárgó víz azonban, mint láttuk, mindig tartalmaz több-kevesebb szén-dioxidot, amiből szénsav keletkezik, majd a CaCO{ ennek hatására hidrogén-karbonáttá alakul: H,CO, + CaCO, ti Ca(HCO,), (2. - 1) Ezek egyensúlyra törekvő reverzibilis reakciók. Az egyik irányban az oldás, a másik irányban a kiválás megy végbe (pl. mésztufa, cseppkőképződmények). A karsztosodás másik lehetősége az, amikor az alulról feltörő hévíz oldja ki a tektonikusán preformált járatokat, üregeket. A hévíz oldó hatását sokszor gázok is elősegítik, s így nagy méretű üregek képződnek. Előfordul, hogy eredetileg hévíz által oldott járatokat, barlangokat később a felszínről induló „hideg” karsztosodás alakít tovább. Hévizek hatására a dolomitban is keletkeznek üregek, sőt a termálvíz áramlásának környezetében egészen porrá is válhat a kőzet. A vízjáratok szelvényének vizsgálata azt mutatta, hogy a karsztképződés aránylag ritka, de ha van, nagy a mérete. Ezzel szemben a vető menti repedések kiterjedése inkább a vetők csapása és dőlése irányában jelentékeny, szélességi méretük rendszerint csak néhány millimétert tesz ki, tehát alakjukat elsősorban tektonikus eredetük határozza meg, amelyen a karsztosodás csak kisebb méretekben változtatott. Kivételek a széthúzott vetők, amelyek már keletkezésükkor is nagyobb szélességűek. A karsztvíz a rétegvizekhez hasonlóan a csapadékból és a mélység felől pótlódhat. Hazai viszonyaink között a karsztok utánpótlása lényegében csak csapadékból történik. A mélyebb rétegek felőli utánpótlás helyett bizonyos mértékig számolhatunk az egymáshoz viszonylag közel eső Magyar Középhegység karsztjainak egymás közötti utánpótlódásával, tekintve, hogy DNy-EK-i irányban fedett karszttal csatlakoznak egymáshoz. A nyílt tükrű karsztvíz a meteorológiai viszonyokra - ezen belül döntően a csapadékra és a felszín növényi fedettségére - nagymértékben reagál. A karsztvízjárás élénksége általában a karszt kőzeteitől (dolomit, mészkő) a karsztosodás terep alatti mélységétől függ. Jó áteresztőképességű karsztban a 40-100 m mélyen elhelyezkedő vízszint is reagál az összefüggő nagyobb csapadékra. Általában minél közelebb van a vízszint a felszínhez, annál élénkebb és kisebb késéssel reagál a meteorológiai viszonyokra. Hazai viszonyaink között leginkább a csapadék éves periódusú követése ismeretes úgy, hogy a téli csapadék, illetőleg elolvadt hó nagymértékben megemeli a karsztvíz szintjét, amit a nyári kisebb utánpótlás mellett a természetes megcsapoló hely (forrás, mocsár) azután részben vagy egészen visszaesőkként. 47
