Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)

3. Víztisztítás, vízkezelés

3. Víztisztítás, vízkezelés

x'

dik. Ennek következtében buborékok válnak ki a vízből, amelyek a szűrőréteget eltömítik. A káros depressziót a vízszint AÄ nagyságú növelésével lehet megszüntetni.

Az üzemi homokszürőkkel végzett kísérletek azt mutatják, hogy a legnagyobb mértékű hidraulikus nyomásveszteség általában a szűrők felső rétegében következik be, mert itt szűrődik ki a legtöbb lebegőanyag. Ezt egyrészt az egyformasági tényező minél kisebbre történő megválasztásával, másrészt többrétegű szűrő alkalmazásával lehet megváltoztatni.

3.2.6.1.2 Lebegőanyag-visszatartás folyamata

A szűrőrétegben történő áthaladáskor a lebegőrészecskék eltávolítása az alábbi parciális differenciálegyenlet [3 - 59] szerint megy végbe:

de

~dí

—A c

(3.2.6.-6)

ahol

C a lebegőanyag-koncentráció,

L a szűrőanyag vastagsága,

A a szűrőágyra jellemző tényező, amely a szűrő hatékonyságát fejezi ki.

Az egyenlet azért parciális, mert a koncentráció értéke függ az időtől is. Egy adott időpontban, amikor t = állandó, az integrálást a kezdeti feltételek figyelembevételével elvégezve az alábbi összefüggést kapjuk:

Ci — Co e-\L

(3.2.6.-7)

ahol

C,

C0

A

L

a szűrt víz lebegőanyag-tartalma 1 vastagságú szűrőrétegen való áthaladáskor,

a nyersvíz lebegőanyag-tartalma a szűrő felületénél, szűrési tényező, amely a szűrő hatékonyságát fejezi ki, a szűrő felületétől mért távolság.

A szűrési tényező az alábbiak szerint határozható meg:

A — Aq + C o

(3.2.6.-8)

126

3.2.6. - 1. ábra Homokréteg eltömődése