Máttyus Sándor nyomán Tolnai Béla (szerk.): Vízellátás. 3. jubileumi kiadás (Fővárosi Vízművek, Budapest, 2008)

3. Víztisztítás, vízkezelés

3. Víztisztítás, vízkezelés

• jó oldhatósága (7000 g/1) következtében könnyű az alkalmazása,

• nagy stabilitása miatt alkalmas a hálózati víz minőségének megóvására,

• nagyon toxikus a mikroorganizmusok zömére azáltal, hogy megállítja a metabolikus aktivitásukat.

3.2.5.3.2 Fertőtlenítés klórgázzal

A klórgáz vízbe történő beadagolásakor többféle reakció zajlik le.

Egyrészt oxidálja a vízben lévő redukáló anyagok - pl. H2S stb. az oldott szerves vegyületek — pl. NH4 stb. - egy részét, ezenkívül reakcióba lép néhány gyűrűs szerves vegyülettel, amelynek során keletkező vegyületek rontják a víz ízét és szagát.

A klór fennmaradó része reakcióba lép a vízzel az alábbiak szerint

Cl, + H,0 <=> HCl + HOC1

(3.2.5. -6)

HC1 « H+ + Cf

(3.2.5.-7)

HOC1 « H+ + CIO

(3.2.5.-8)

A fertőtlenítés során a legaktívabb hatóanyag a HOC1, míg az OCl'-ion viszonylag inaktív. Az egyensúlyi folyamatokat a környezeti tényezőket főként a pH változtatásával befolyásolhatjuk. Fertőtlenítésekor a hipoklórsav a sejtek természetes szerves anyagaival, elsősorban fehérjéivel lép reakcióba, amely során oxidációs reakció is végbemegy, de a sav klórja is belép a folyamatokba. A keletkező szerves anyagok biológiai hatása megváltozik, így a sejt anyagcseréje gátolt lesz.

Ammóniatartalmú vízben az alábbi folyamatok játszódnak le:

NHf + HOC1 <=>NH2C1 + H,0 + H+

(3.2.5.-9)

NH,C1 + HOC1 <=>NHC1, + H,Q

(3.2.5.- 10)

NHC1, + HOC1 <=> NC1, + H,0

(3.2.5. - 11)

Az első lépcsőben monoklóramin (NH2C1), a másodikban diklóramin (NHC12), míg a harmadikban triklóramin (NC13) keletkezik. Az ammónia veszélye, hogy jelenlétében a fertőtlenítés szempontjából igen aktív HOC1 molekulák átalakulnak kevésbé hatékony vegyületekké. A kisebb hatékonyság miatt azonos fertőtlenítési hatásfok eléréséhez, azonos hőmérsékleten a klóraminokból nagyobb koncentráció alkalmazása szükséges.

A klóraminok képződésének hátrányos következménye a reakció hatásfokának csökkentésén kívül az, hogy a diklóramin kellemetlen, a triklóramin pedig igen kellemetlen szagú.

Víztisztítóművekben a fertőtlenítéshez szükséges klór mennyiségnek meghatározásához klóremésztési vizsgálatot végeznek. Ennek során azonos térfogatú nyersvízhez 1,0 mg/l-től kezdve fokozatosan növekvő mennyiségű klórt adagolnak. A mintákat üzemi hőmérsékleten tárolják, az üzemi tartózkodási időszaknak megfelelő időtartamig, majd meghatározzák a

108