Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)

1. Földtömegek megtámasztása

1.75. A gabionok hazai alkalmazási lehetőségei © H [m ] S, [m] 1,0 1.0 2,0 1.0 3,0 1.5 40 2.0 5,0 2.5 6,0 2,5 H B X [m] [m] [m] 1.0 1.0 2,0 1,25 0,3 3,0 1,5 0,3 4,0 2,0 0,5 5.0 2,5 0,5 6.0 3.0 0,5 1.38. ábra. Gabionokból összeállított súlytámfal méretei; ha a megtá­masztott térszint vízszintes a a homlokfal hajlása 1:6;ba homokfal lépcsőzetes (a vonalkázott részhez nem szükséges gabiont, talajjal is fel lehet tölteni). Az ékek a fajsúly és a földnyomás eredőjének helyét mutatják A gabionokat a mélyépítésben, közlekedés- és vízépítésben egyaránt alkalmazni lehet, az alábbi felsorolt szempontok fi­gyelembevételével : a) gabionokat elsősorban ott alkalmazhatunk, ahol a szek­rények és matracok megtöltéséhez szükséges kőanyag vagy a helyszínen rendelkezésre áll, vagy könnyen kitermelhető és a helyszínre szállítható. így pl. bányameddő, betontörmelék, görgeteg formájában gépekkel gazdaságosan, nagy mennyi­ségben könnyen beszerezhetjük a töltőanyagot, b) a gabionok kővel való megtöltéséhez puttonyos rakodó, kotró, gréder, szállítószalag, vagy egyéb megfelelő munkagép rendelkezésünkre áll, c) az alkalmazott sodronyfonat elég erős legyen, nehogy az éles kövek átvágják a dróthálót, továbbá a sodronyfonatot korrózió ellen műanyag bevonattal védjük meg, d) a gabionokat száraz munkaárokba alapozzuk, megfelelő altalajra (a S 2 kp/cm2). Az előbb felsoroltak közül a kővel töltött sodronyfonatos kőszekrények alkalmazásának egyik legfontosabb előfeltétele a nem korrodáló, kopásálló, szakadásmentes műanyag be­vonatú drótháló gyártása. 0,50 JT -+62 M-HM 7 2 3 4 5 3 H [m] B [m] 1.0 1.0 2,0 1,5 3,0 2,0 40 2,5 5,0 3.0 6,0 3,5 1.39. ábra. Gabionokból összeállított súlytámfal méretei, ha a megtámasz­tott térszínt hajlása 1:1,5, azaz (/3=33° 41’) a a homlokfal hajlása 1:6; a homlokfal lépcsőzetes; a vonalkázott részhez nem szükséges gabion: az ékek a fajsúly és földnyomás eredőjének helyét mutatják 1.76. Betétekkel erősített talajhasáb (armoföld) mint megtámasztószerkezet A betétekkel erősített talaj legegyszerűbb formája akkor ke­letkezik a természetben, ha a homokhoz fenyőtűk elegyed­nek. A betétek a földművek megtámasztásakor betonból, vasbetonból, acélból, alumíniumból stb. készülhetnek. A be­tétekkel ellátott, de egyébként kohézió nélküli, vagy kis ko- héziójú talaj szilárdsága megközelítheti, vagy esetleg meg­haladhatja a kohéziós talajok szilárdságát. A talajt erősítő betétek méretezése talajmechanikai meg­fontolások alapján lehetséges, a csúszással szembeni ellenállás vagy a rugalmassági elmélet alapján, azonban minden esetben a vizsgált földtömeget, mint összefüggő anyagot kell vizsgálni a vasalt betonhoz hasonlóan. Franciaországban (Vidal—1970) a betétekkel erősített ta­lajhoz homokot, homokos kavicsot, görgeteget stb., tehát szemcsés anyagot alkalmaznak. Betétként galvanizált vagy rozsdamentes laposacélt vagy alumínium szalagot használnak. Ezeket a fémszalagokat egymás felett 25 cm-enként, és egy­mással párhuzamosan 1,00 m távolságban helyezik el. A sza­lagok hosszát célszerű legalább 10 m-re választani (1.40. ábra). Ha támfalat építenek betétekkel erősített talajból, akkor a homlokfalat acélból, vagy alumíniumból készített vízszinte­sen elhelyezett vékony bádog félcsövekkel burkolják. Ezek­nek a félcsöveknek magasságát célszerű ugyancsak 25 cm-re választani (1.41. ábra). 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom