Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)

5. Szivárgást gátló résfalak

5.44. ábra. Kikötőpartfal készítése résfalak kombinációjával a réspillérekhez hátrahorgony­zott résfal; b réspillérek hátra­horgonyozva résfalhoz; c bor­dás résfal; d bordás takarék­üreges résfal; e bordás résfal réspillérekkel kombinálva; f réspillérek hátrahorgonyozva bordás résfalhoz; 7 vízszint; 2 a kikötő fenék­szintje; 3 résfal; 4 réspillér; 5 borda; 6 borda takaréküreg­gel Parti út 5.45. ábra. Bordázott résfalra alapozott szögpartfal mögötti szivárgó gyűjtőcsatorna a ma­gas talajvízszint csökkentésé­re (Burghausen, NSZK) típust. Az 1700 m hosszú partfalból 1100 m nem a vízparton, hanem bevágásban készült. A partfal vízszint feletti sávja + 3,50 m, a kikötő vízmélysége —8,50 m szinten volt. A talajban a finom homokrétegek és a hordalékos márga- rétegek váltakoztak. A talajvízszint egyenlő volt a folyó vízszintjével. Az 5.43. ábrán látható variánsok közül a ki- horgonyzott szádfal bizonyult a leggazdaságosabbnak. Ha a súlytámfalként működő partfal árát 100%-nak vették fel, akkor a hátrahorgonyzott résfalból készített partfal ugyan­erre a 12 m-es magasságra csak 56%-ba került. A résfalból készített partfalak igen gazdaságosak és az 5.44. ábrán részletesen ismertetett különböző megoldással készülhetnek. A Duna felső szakaszán készített vízlépcsők feletti tározó­teret határoló kétoldali földtöltések alatti szivárgás meg akadályozására (5.22. ábra) készített diafragma keskeny rés­18 Földművek — Védelem 273

Next

/
Oldalképek
Tartalom