Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
4. Földmunka biztosítása és víztelenítése szivárgókkal
4.104. ábra. Vasúti alépítmény fejelése o szűrőréteg a burkolt szegélyárokkal; b burkolatlan szegélyárokkal; c merev útburkolat alatt; d a szűrőréteg szükséges vastagsága a lineáris zsugorodás függvényében; e a szűrőhomok áteresztőképességi együtthatója a tömörség függvényében (bányahomok, U = 5,4); 1 koronafejelés szűrőréteg; 2 vápában elhelyezett alagcső; 2 vízzáró padka; 4 kavicsléc A 4.104. ábra vasúti bevágás koronáján elhelyezett fejelést ábrázol. Az ábra bal oldalán az oldalárok burkolata a koronafejelés rézsűjét is letakarja. Ha csak helyileg alkalmazunk fejelést, akkor a földmű koronáját hosszirányban bakhátasan képezzük ki, és a 20 m-enként elhelyezett vápából az összegyülekezett csapadékvizet alagcsövön keresztül kivezetjük az oldalárokba. Folyópályában, hosszabb szakaszon e módszer kivitelezése nehézkes. Az ábra c részlete betonút alatti szűrőréteg elhelyezését mutatja be. A térfogatváltozás elleni védekezés céljából hazánkban alkalmazott szűrőrétegek vastagságát a talaj lineáris zsugorodásának mérőszáma alapján a 4.106d ábra tünteti fel. A koronafejelések egyik legfontosabb alkalmazási területe a fagyveszély elleni védekezés. Koronafejelések tényleges vízvezető képességét laboratóriumi modellkísérletek keretében vizsgálva, meghatározták a szűrőhomok vízáteresztő képességét a tömörség függvényében, majd megállapították, hogy a burkolat alatt beépített szűrőréteg közvetlen vízvezető szerepe eléggé alárendelt jelentőségű. Az alatta levő kötött rétegek átnedvesedését még nagyobb oldalesések mellett sem akadályozza meg, ha pedig a kötött réteg egyszer vizet vett fel, annak kiszáradása csak nagyon nehezen következik be. A szűrőréteg térfogatváltozásokat kiegyenlítő hatása is kisebb annál, mint amit általában tulajdonítunk neki, mert duzzadás a jelentős vízfelvétel hatására sem következik be. Fontos viszont a szűrőréteg szerepe abban, hogy lehetővé teszi a víz párakénti mozgását. Ezt a feladatát azonban csak akkor tudja teljesíteni, ha az út padkája alatt végigmegy, és paplanszerű kivezetéssel rendelkezik. Szekrényes megoldásnak — még ha az helyenként szivárgókkal van is ellátva — nincs értelme, mert csak a víz összegyűjtését és az alsó agyag átáztatását idézi elő. Megmarad természetesen a szűrőréteg technológiai, építési és teherbírás-növelő szerepe is; a vízelvezetés szempontjából azonban jelentőségét nem szabad túlbecsülni. 4.63. Oldalszivárgók Az oldalszivárgókat hagyományosan az útépítésekhez alkalmazzák. Feladatuk a vizet át nem eresztő földműből kiemelt útszekrényen keresztirányban lefolyó csapadékvíznek, a földpadkába való beszivárgását és annak felázását megakadályozni. Ezek nem fedik le teljesen a földmű padkáját. Kivitelezésükkor a tükör szélétől az útpadkán át 5—10 m távolságban — a padka 3,5%-os esésének megfelelően — durva homokkal vagy apró kőtörmelékkel kitöltött 0,25x0,25 cm keresztmetszetű oldalszivárgót létesítünk. Az oldalszivárgót a tükör színénél 5 cm-rel mélyebben indítjuk ki, és az esésben levő útszakaszon az úttengellyel 45°-os szöget bezáróan képezzük ki. Az oldal- vagy padkaszivárgókat az út hosszirányú esésétől függően a következő távolságokra helyezzük el egymástól: 0— 1% esés mellett 5 m távolságra, 1— 2% esés mellett 8 m távolságra, 2%-nál nagyobb esésnél 15 m távolságra. A padkaszivárgó rézsű felőli végét kavicsléccel támasztjuk meg. A kavicsléc vastagsága 0,35 m legyen. A padkaszivárgót a koronafejelésnél felsorolt anyagból készítjük; darabos terméskőből azonban soha, mert ez a célnak nem felel meg. Kötött talajok esetében, ha a ma- kadám burkolat kiemelt szegélyek közötti burkolat alapjául 231
