Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
4. Földmunka biztosítása és víztelenítése szivárgókkal
© Munkagödör vagy bevágás 4.6. ábra. A gravitációs víztelenítés módszerei a talajvízszint-süllyesztés; b nyíltvíztartás a víz a nehézségi erő következtében a nagyobb potenciális energiával bíró helyről a kisebb energiájú hely felé mozog. A leggyakrabban ezt a hatást használjuk fel víztelenítésre. A gravitációs víztelenítésnek két fő módszere van (4.6. ábra). Az első esetben a talajtömegen belül létesített, jó vízvezető anyagból álló, ún. szűrőtestek felé irányítjuk a vizet, s odaju- tása után ezt gravitációs úton vagy szivattyúval a felszínre juttatjuk (4.5a ábra). Ez a szivárgó rétegek, függőleges és vízszintes szivárgók, tárók víztelenítőkutak esete. A második esetben a talajban levő víz gravitációs úton először egy nyílt víztükörrel bíró gödörbe jut, innen azután a beszivárgó vizet vízemeléssel, közvetlen szivattyúzással távolítjuk el (I. Kézdi— Markó: Földművek —Víztelenítés c. kötetet). Ez az eset kö- töttebb altalajé munkagödrök víztelenítésével kapcsolatban merül föl (4.56 ábra). Egy másik, a talajban vízmozgást előidéző ok a víz felületi feszültsége; ez hozza létre az ún. kapilláris vízmozgást, a nehézségi erő ellenében. A kapilláris hatások a gravitációs víztelenítést befolyásolják, ezért ezzel a vízmozgással is kell foglalkoznunk. A kapilláris vízmozgás szoros kapcsolatban van a höokozta vízmozgással; ennek gyakorlati szempontból legfontosabb formája a fagyhatás, a jéglencseképződés (4.7. ábra). E káros jelenségek ellen legtöbbször víztelenítés jellegű módszerekkel kell védekeznünk. Hőhatás idézi elő a felszíni párolgást is, amely szintén a talajvízszint lesüllyedését eredményezi. Megemlíthető még, mint vízmozgást létrehozó hatás, az elektromos áram (I. Kézdi—Markó: Földművek —Víztelenítés 9.92. fejezetet), amely egyes különleges esetekben kerül csak gyakorlati alkalmazásra (elektroozmózis). Gyakorlati szempontból legfontosabb kérdés mindig a különböző hatásokra bekövetkező víztelenítés előrehaladásának mértéke, és a víztelenítési módszer hatásossága. Mindkettő döntő módon a talaj fizikai tulajdonságainak függvénye. Bármilyen víztelenítési kérdésről is legyen szó, a műszaki megoldáshoz ismernünk kell az illető területnek és altalajnak hidrológiai viszonyait, el kell tehát végeznünk a szükséges feltárásokat és vizsgálatokat. 4.3. A VÍZTE LE N ÍTÉS MECH AN I KÁJA Víztelenítés szempontjából a különböző talajok között éles különbséget kell tennünk. A két szélsőséges talajfajta, a homok és az agyag teljesen ellentétesen viselkedik. Képzeljünk el egy vízzel telített talajréteget és alatta egy durvaszemcsés szűrőréteget, amelyből a víz el tud távozni. A talajréteg önsúlyán kívül más terhelésnek ne legyen kitéve. Ha ez a talajréteg homok, akkor belőle a víz kiszivárog, majd az alsó szűrőrétegből eltávozik és így a víztelenítés egyre jobban előrehalad. A homokréteg térfogata a víz eltávolítása során gyakorlatilag változatlan marad, szemcse szemcsére támaszkodik, így a talaj hézagaiba levegő jut. Az eredetileg kétfázisú rendszer háromfázisúvá — talaj— víz-—levegő — változik. Az agyagok hézagai olyan kicsinyek, hogy — ha csak nincs a felszínen párolgás — a „víztelenítés” ellenére vízzel telített marad, a vízre ható gravitációt a kapilláris erők teljes □ ed □ m \ t Friss hó Régebbi Fagyott Felpuhult Vízórám- Az átfagyott hó altalaj vízzel telt lás iránya talaj legnagyobb réteg altalaj vastagsága réteg 4.7. ábra. Az út alépítményének felpuhulása és fagypúp keletkezése a fagy felengedésekor (a hótakaró alatt a talaj csak kis vastagságban fagy meg) 12* 179
