Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
3. Vízparti földművek biztosítása és a szabályozás művei
A Rajna—Majna—Duna csatorna hajóit az 1350 tonnás, ún. Európa-hajóra méretezik, amelynek hossza 80, szélessége 9,5 és merülése 2,5 m. Az 1350 tonnás hajók számára 3,00 m vízmélység szükséges. A belvízi kikötőket rendszerint 3,50 m mélyen kotorják ki azért, hogy a feliszapolódás számára 0,50 cm vastag puffer- réteget biztosítsanak. Általában a legnagyobb merülésű hajó feneke és a kikötő mederfeneke között a legkisebb hajózási vízszint (LKHV) idején min. 50 cm vízréteget mindenkor biztosítani kell. A 80 m hosszú hajó számára 100 m rakpartot kell építeni. Az évi egymillió tonnás áruforgalom kb. 1400 m hosszú rakpartot igényel, azaz egy fm rakparton évenként legfeljebb 700 t áru rakható ki. A belvízi kikötők geometriáját megszabja: — az évenkénti áruforgalom, — az átlagos hajóméretek, — a kikötő napi munkaideje, — a hajók horgonyzási időtartama. a vízlépcső beton előfenekéhez csatlakozik. A partfal vízzáró résfal (5. fejezet) fölé épült, a kettő közötti vízzárást rugalmas mú'gumi szalag biztosítja. A partfal látható felületeit gyalult deszka zsaluzattal készítették. A háttöltés 20 cm vastag rétegekben, előírt víztartalommal és tömörítési mód mellett, igen gondosan készült. A háttöltés tömörségét izotópos vizsgálattal folyamatosan ellenőrizték. Hazánkban több helyen alkalmazták a süllyesztett szekrényes partfalat. így a Budapest-Ferencváros kikötő egyik partfalszakasza is ilyen szerkezetű. A 7,5 m hosszú és 4,00 m széles szekrényeket a Duna vízszintje felett 50 cm magas platón előregyártották, majd emelőberendezéssel a vízre helyezték, a helyszínre úsztatták és az előre kikotort vezérárokba homokos kavics ágyazatra süllyesztették (3.91. ábra). A szekrények közötti hézagot híg betonhabarccsal töltötték ki. A partfalak csúszás és talajtörés szempontjából erősen veszélyeztetett létesítmények. Ennek igazolására az alábbi példát említjük. E meghatározó tényezők elemzése alapján lehet a belvízi kikötők geometriai alakját és egyben a földmunkáját kialakítani. 3.51. Partfalak «74,00 A kikötők partjait függőleges, rézsűs, alul rézsűs és fent függőleges, vagy alul függőleges és fent rézsűs biztosítással látjuk el. A rakpartok szükséges szintmagasságát a mértékadó árvízszint, a ki- és berakodásra kerülő áruk figyelembevételével alakítjuk ki. Ma a korszerű partfalat függőleges homlokfallal képezik ki, a hajócsavar okozta kimosások elkerülése érdekében. A függőleges partfal megoldásait néhány hazai példa nyomán ismertetjük. Legegyszerűbb a szögtámfalhoz hasonló típusú vasbeton partfal (3.88. ábra), amelyet a kimosás ellen lábazati kőhányás vagy szádfal véd meg. Ilyen található az Óbudai Hajógyárban, ahol a szögtámfalat 0 30 cm ferde, fúrt vasbeton cölöpökre alapozták. A szögtámfal egyes tagjainak hossza 10,60 m. Minden egyes támfalelemet négy borda merevít. A bordák közötti mezőben szivárgónyílást képeztek ki, mögötte terméskő és zúzottkő szivárgóval. (Kertai, 1971.) A Kiskörei Vízlépcső felvízi oldalán a jobb parton készült hazánk egyik legmagasabb vasbeton szögtámfal módjára kiképzett partfala. A 3.89. ábrán feltüntetett metszeten a szögtámfal alaplemezének nagy vastagságát erőtani és kiviteli szempontok indokolják. A 3.90. ábra ugyanezen a helyen alacsonyabb kivitelben készült partfalat ábrázol bordázott alaplemezzel. A partfal tetején kábelcsatornát, üzemi helyiségeket, utat, valamint csilíepályát helyeztek el. A partfal ;v pj jTTÖOT-----f— r ii$ju I ii ii j —=9t: nm III II 1 1 IMI 1 d i j *0 40 IBI, .40 i . £07 40 40 40 41 / 5*10,61 = 53,05 SJüi 1 0 S 10 1Sm 04, 06 Kis Dunaag5jLKV' 704,24 3.88. ábra. Szögtámfal alakú partfal 10 10 cm ac dréncső; 2 lábazati köhinyás; 3 feltöltés 9 Földművek — Védelem 129
