Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
1. Földtömegek megtámasztása
terv és utasítás (organizációs terv) fontos; e nélkül a terv nem teljes. A mozgásokat figyelembe véve, a földnyomások meghatározására a következő szabályokat rögzíthetjük. Azokban a súlytámfalakban, amelyekben a háttöltés vagy szemcsés talaj, vagy nem kapcsolódnak más szerkezethez, továbbá alsó sarokpontjuk körül káros jelenségek bekövetkezése nélkül billenni tudnak, aktív földnyomás támad. A feszültségek megoszlását a hátlapon jó közelítéssel háromszög alakúnak vehetjük fel. A földnyomás nagyságát sík csúszólappal, a hátlap és a földanyag közötti súrlódási szög ismeretében felvett irányszög alapján határozhatjuk meg (Rebhann, Pon- celet, Engesser stb. szerkesztések, táblázatok.) Ha a háttöltés kohéziós, akkor a sík vagy görbe csúszólappal számítható földnyomás maximumát keressük. Felső sarokpont körül elmozduló, vagy az alapsíkon vízszintesen elcsúszó falak esetén nem szabad sík csúszólapot feltételezni; különben a földnyomás nagyságára és különösen a támadáspontjára teljesen téves eredményeket kapunk. Kör vagy logaritmikus csúszólapot tételezünk fel, amely a térszínt függőlegesen metszi. A földnyomás meghatározása, a részletes talajfeltárás és laboratóriumi vizsgálatok alapján, költséges és időt rabló. Ezért a gazdaságosságot szem előtt tartva 5—6 m-nél nem magasabb falak esetében a helyes megoldás az, hogy tömegmunkáknál (közlekedési pályákkal kapcsolatos falak tervezésénél) nem célszerű a talajfizikai jellemzők sok helyen való részletes meghatározása, továbbá elméleti eljárások alkalmazása, hanem a meglevő falak stabilitási vizsgálatain alapuló empirikus szabályok alkalmazása célszerű. Ezek az empirikus módszerek akkor is alkalmazhatók, ha csak tájékoztató előtervi méretek szükségesek, és nincsenek különleges körülmények vagy feltételek. Viszont minden más esetben, ha a támfalépítés a munka fő részét alkotja és a fal 5—6 m-nél magasabb, akkor helyes és gazdaságos a talajfizikai jellemzők gondos, részletes vizsgálata, a megépítendő visszatöltés szükséges tömörségét kísérletek alapján meg kell határozni, és a földnyomást elméleti úton számítani kell az így kapott talajfizikai jellemzők alapján. A visszatöltés gondos elkészítésével biztosítható az, hogy amit a számítás során feltételeztünk valóban teljesülnek is. A földnyomás tapasztalati — empirikus — meghatározásához a háttöltési anyagokat az alábbi öt csoportba soroljuk: 1. Durva szemcséjű vízáteresztő talaj (tiszta homok és kavics). 2. Iszaptartalmú, közepes áteresztőképességű, egyébként durva szemcséjű anyag. 3. Köveket tartalmazó kötött talaj (iszap), iszapos homok, agyagot tartalmazó homok; közepes áteresztőképesség. 4. Puha agyag, szerves iszap, iszapos agyag, kis áteresztő- képesség. 1.3. ábra. A támfalakra ható földnyomás félig tapasztalati módon való meghatározása; a támfal és a háttöltés metszete a négy alapesetben 1 a felszín sík és terheletlen; 2 a felszín tört vonalú; 3 a felszín vízszintes és terhelt; 4 a felszín tört vonalú és terhelt 5. Közepes keménységű és kemény agyag, rögökbe beépítve, de a felszínen olyan vízzáró réteggel, hogy csapadékból a rögök közé ne juthasson víz. Más körülmények között az agyagot háttöltésbe építeni nem szabad. Az adott talajt egyszerű helyszíni tanulmányozás útján sorolhatjuk be a megfelelő csoportba. Ha kétely merül fel, a kedvezőtlenebb esetet kell venni. A háttöltés alakja, és az annak felszínén működő leggyakrabban előforduló terhelés szerint négy alapesetet különböztetünk meg (1.3. ábra): 1. A háttöltés felszíne sík és terheletlen. 2. A felszín törtvonalú. 3. A felszín vízszintes, rajta egyenletesen megoszló terhelés van. 4. A felszín vízszintes vagy törtvonalú, rajta vonalas terhelés működik. 1. eset. A föld nyomás értéke az 1.4. ábrán adott diagramból olvasható le. Meghatározzuk a támfal sarokpontján átmenő függőleges a-a metszet H magasságát. Az erre a metszetre működő földnyomás vízszintes és függőleges komponensének kh és kv szorzója a felszín hajlásszögének (e -<) függvényében olvasható le; az előbbiekben felsorolt ötféle talajtípusnak külön-külön görbe felel meg. A feszültségeloszlást a mélységgel lineárisan változónak tételezzük fel, így az eredő erő az alsó harmadpontban támad. Az 5. csoportba tartozó kohéziós anyagoknál a támadáspont l_l _12 m agassága —(H m-ben). 9
