Markó Iván (szerk.): Vízépítő művezetők zsebkönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989)
XI. Markó Iván: Munkatér víztelenítése - F) A munkatér-víztelenítés üzeme
A munkatér-víztelenités üzeme 493 Előfordul, hogy a munkagödör alján keletkező buzgártölcsér szélén lerakódó homok olyan magasra töltődik fel, hogy a buzgárból kitörő víz szintje megemelkedik, és akkora ellennyomást fejt ki, hogy a buzgá- rosodás ezen a helyen megszűnik. A víz nyomása azonban nem szűnik meg, a ható erők sem nyugszanak meg és egy másik pontot keresnek, ahol új buzgár formájában, fokozott erővel újra feltörhetnek. Ez a buzgárképződés a legkárosabb következményekkel járó jelenség, mert ily módon a gödör alja teljesen fellazulhat. Mihelyt a buzgárok megjelennek — a szivattyúzást csökkentve —, a munkagödörben a víz szintjét fel kell emelni addig a magasságig, amíg a buzgárosodás megszűnik, és meg kell tenni az intézkedéseket más víztelenítési mód bevezetésére. A földkiemelés ütemét a víztelenítés előrehaladásának megfelelően szabják meg. Durva szemcsés talajban nincs buzgárosodási veszély, viszont nagy az elszívandó vízmennyiség, tehát nagy szivattyú- és földmunkagép-kapacitást kell alkalmazni. A víztelenítési munkát mindig nyíltvíztartással érdemes megkezdeni, feltéve, hogy az altalaj egyáltalán alkalmas arra. A szádfalazott munkagödörbe beáramló talajvíz eloszlása korántsem egyenletes. A szádfal tövénél kb. ötször annyi víz fakad fel, mint a munkagödör egyéb helyén. Ezért a szádfal tövét ajánlatos homokos kavics szűrőpadkával leterhelni (XI-23. ábra). A XI-23. ábrán látható szivattyúakna részleteit a XI-24. ábrán láthatjuk. XI-23. ábra. Szűrőpadka-terhelés a szádfal tövénél keletkező buzgárok megszüntetésére 1 szürőpadka; 2 szádfal
