Markó Iván (szerk.): Vízépítő művezetők zsebkönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989)

XI. Markó Iván: Munkatér víztelenítése - A) A munkatér víztelenítéséről általában

XI. MUNKATÉR VÍZTELENÍTÉSE

Ha valamely építmény tervezett alapsíkja az építés idején jelentkező talajvízszint alatt van, akkor a munkagödör kiemelése és az építési munkák elvégzése érdekében a talajvízszintet le kell süllyeszteni. Egyes kivételes esetekben a földkiemelést szádfalak védelmében víz alatt végezzük el és a munkagödröt vízzáró szádfallal, valamint víz alatt készített fenékterhelő betonlemezzel zárjuk el a további vízhozzáfolyás elől (Xl-la ábra). Ha a vízáteresztő felső talajréteg alatt nem nagy mélységben vízzáró, kötött réteg foglal helyet, akkor az ebbe érő vízzáró szádfalakkal víztelenítünk (XI-ló ábra). A munkagödröt leggyakrabban szivattyúzással tartjuk szárazon: a rézsűkön és a fenéken, ill. a szádfalakon vagy azok alatt a munkagödör felé áramló vizet folyamatosan eltávolítjuk. A szárazon tartás mellett a víztelenítés növeli a munkagödör oldalfalainak stabilitását, csökkenti a szádfalakra, dúcolásokra ható erőket és megkönnyíti a földkiemelést (XI-lc ábra).

A) A munkatér víztelenítéséről általában

A szivattyúzással való víztelenítés számos módszere ismeretes. Az adott esetben legmegfelelőbb módszert a munkatér alapsíkjának a talajvíz szintje alatti mélysége, a talaj minősége és rétegződése, a munkagödör nagysága, a rendelkezésre álló felszerelés, a szárazon tartás szükséges időtartama alapján választhatjuk ki.

A leggyakrabban alkalmazott víztelenítési módszerek a következők:

nyíltvíztartás;

talajvízszint-süllyesztés:

— szűrőkutakkal;

— mélykutakkal;

— vákuumkutakkal;

— kombinált víztelenítéssel.