Markó Iván (szerk.): Vízépítő művezetők zsebkönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989)

X. Dr. Szabó Iván: Korrózióvédelem - A) Acélszerkezetek korrózióvédelme

X. KORRÓZIÓVÉDELEM

Korróziónak nevezzük az anyagnak külső hatásra az anyag felületéről kiinduló kémiai, ill. fizikai-kémiai folyamat okozta tönkremenetelét.

A) Acélszerkezetek korrózióvédelme

Az acélszerkezetek korróziójának meggátlása, ill. csökkentése több módon lehetséges. Ezek általában a következőképpen csoportosíthatók:

— megelőző módszerek (megfelelő anyagkiválasztás, környezeti feltételek megváltoztatása stb.); alapvetően tervezői feladat;

— védelmi módszerek (aktív védelem a természetes potenciálviszonyok megváltoztatásával, passzív védelem védőbevonatok alkalmazásával). A vízépítőipari kivitelezés fázisában alkalmazott módszerek.

1. Aktív védelem

Az aktív védelmi módszerek a korrózió elektrokémiai folyamatát, a korróziós áramok nagyságát és irányát változtatják meg külső energia- forrás segítségével.

Az aktív védelmi módszerek lényegét a Pourbaix-diagramok segítségével érzékelhetjük (X-l. ábra). A diagram a pH-érték függvényében mutatja a korrózió elektrokémiai folyamatának jellegét, ill. változását. Az a és b jelű szaggatott vonalak a vizes közeg tartományát határolják le. A határvonalakon kívül 02-, ill. H-fejlődéssel kell számolni. Ha az összetartozó mérési értékek az I. mezőbe esnek, korrózió lép fel, a II. mező az ún. passziválódás tartománya, ill. a korrózió elhanyagolható mértékű; a III. mezőben a vas termodinamikai szempontból változatlan, a IV. mezőben ismét korrózió lép fel.