Markó Iván (szerk.): Vízépítő művezetők zsebkönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989)
III. Dr. Bognár Győző: Földműépítés, kotrás és karbantartás a vízépítésben - C) Hidromechanizáció és víz alóli kotrás
Hidromechanizáció és viz alóli kotrás 153 szerkezetére csapágyazott görgőkre támaszkodik. A merítéklétrát a ponton hátuljára szerelt meritékfüggesztö állvánnyal a mederfenékre engedik. A létra felső végén levő hajtott motolla mozgásba hozza a vedersort. A vedrek felfelé mozgásuk közben megtelnek mederanyaggal és feljutnak a létra csúcsáig. A motolla felett átbukó vedrek tartalma a garatba esik, ahonnan többféle megoldással jut a felhasználás helyére. A lehulló anyag szállítószalag segítségével uszályba juthat, továbbszállítás céljából. A korszerű kotrókat keverőtartállyal látják el, amelyben a mederanyag vízzel keveredik és egy zagyszivattyú csővezetéken keresztül a beépítés helyére juttatja el. Az alkalmazott zagyszivattyúk szállítási távolsága 1000... 1300 m, de figyelembe kell venni, hogy minden 1 m-es emelőmagasság 50 m vízszintes távolsággal csökkenti a szállítási távolságot. Ha pl. 15 m magasra kell emelni az anyagot, akkor a vízszintes szállítási távolság 750 m-rel csökken, tehát csak 250...550 m lesz. A szívó-nyomó kotró a szivattyúzott, nagy sebességű víz energiáját használja bontásra és szállításra. Nagyon kemény mederanyag bontására nem elég a bontócsöveken érkező víz energiája. Ilyen esetre készült a mechanikus hontófej, amely a szívócső végére szerelhető. A bontófej vagy marófej egy 60... 100cm átmérőjű marótárcsa. Ezt a kotró motorjáról levezetett meghajtás forgatja. A meglazult anyagot a szívócsőben haladó víz magával ragadja és bejuttatja a nyomásfokozó szivattyúba, amely a zagyvezetéken keresztül a kívánt helyre továbbítja. A szállított zagy sűrűsége a bontott anyagtól, a szállítási távolságtól és a szivattyú hatásfokától függően 15...40 tömegszázalék lehet. A 15%-nál kisebb zagykoncentráció gazdaságtalanná teszi a munkát. A 111-46. ábrán látható szívó-nyomó kotró úszópontonja a vedersoros kotróéhoz hasonló alaprajzú. A hátulsó U alakú részben mozog a szívócső a bontófejjel. Középen van a motor a szükséges bontó- és szállítószivattyúkkal. A lavírozást a bemutatott kotró cölöpökkel végzi. A lavír- cölöpök úgy helyezkednek el, hogy közülük az egyiket rögzítik és a kotrótest munka közben körülötte, mint fix pont körül fordul el a kívánt mértékig. Elfordulása után a másik cölöpöt leszúrják, ezzel rögzítik, és az előzőt emelik fel. Ily módon a lavírcölöpök segítségével a kotró „lépked”, és hossztengelye irányában halad előre. A kotró szívócsövébe kerülő nagy kőzetdarabok ellen a szivattyút ráccsal védik; emellett még elé szerelnek egy kőszekrényt, amely a lapátkerekeket károsító darabokat összegyűjti. A kotró által termelt anyag a zagyszivattyú után a zagyvezetéken át távozik a kotróból. A vezeték egy része a víz felszínén úszó testeken nyug-
