Markó Iván (szerk.): Vízépítő művezetők zsebkönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989)

III. Dr. Bognár Győző: Földműépítés, kotrás és karbantartás a vízépítésben - B) Nyílt csatornák építése

132 Földműépités, kotrás és karbantartás a vízépítésben

B) Nyílt csatornák építése

A nyílt csatornákat a vízgazdálkodásban vagy vízrendezési, vagy mező- gazdasági vízhasznosítási céllal építik. Az első esetben mélyvezetésű csatornák épülnek; rendszerint a terület legmélyebb vonalait képezik ki vízelvezető földművé. A mélyfekvésű építési terület miatt előfordul, hogy különleges, széles lánctalpú kotrót kell választani az építéshez, mert a szokásos szélességű lánctalpak alatti talajfeszültségek hatására a mocsaras talajban a kotró elsüllyedhet. Ezért hívják az így kialakított járószerkezetes kotrókat mocsárjáró kotróknak.

A vízhasznosítási céllal épülő csatornákat ezzel szemben a terület magasabb vonulatain vezetik. Gyakori a magasvezetésű csatorna, amelynek az építése során mind a töltésépítési, mind a csatornaépítési technológiát alkalmazzák.

A művek építése a következő technológiai folyamatokra oszlik:

— előkészítő munkák és kitűzés,

— a csatorna építése,

— felületképzés, a környezet rendezése és

— karbantartás.

Ez utóbbi ugyan már nem az építés része, bár kiegészíti azt, de a mű üzeméhez elengedhetetlen építési jellegű feladat.

1. Előkészítő munkák és kitűzés

A nyílt csatornák építése is azzal kezdődik, hogy a mű jellemző pontjait a tervről át kell vinni a terepre, vagyis a csatornát ki kell tűzni.

Első feladat az alapvolnal kitűzése a munkahely átadása során. A tervezést megelőző felvételek alkalmával az alapvonal sarokpontjait kövekkel rögzítették. A kitűzés során a pontokat sűríteni kell, hogy az alapvonalról a csatorna tengelypontjai jól kitűzhetők legyenek.

A terv 25 vagy 50 méterenként ad információt a keresztszelvényekről. Ezeket az alapvonalról fel kell mérni és a terepen cövekekkel megjelölni. A kitűzött szelvényeknek a kotró irányítása szempontjából fontos pontjait lombos gallyakkal célszerű megjelölni, a jobb vezetés érdekében legalább 5 m-enként elhelyezni. A csatorna kitűzését a III-29. ábra mutatja. A gallyakat a kotrómester jobban látja, mint a cövekeket.

Az egyes tengelypontokhoz mindig meg kell adni a leásási mélységet is. Ez a tervezett fenékhez képest mintegy 15 cm-rel mélyebben legyen. Az így kapott túlkotrásra azért van szükség, mert a kotrás közben megbon-