Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

Rt-nél műszaki rajzoló, utána műegyetemi tanársegéd, adjunktus a Vasútépítési ill. Talajmechanikai Tanszéken. 1939-től újra az Általános Útépítő Rt-nél építésvezető,

1944-49: magánmérnök. 1949-54: a honvédségnél főmérnök, építési osztályvezető.

1956-66: A Vízműépítő ill. Betonútépítő Vállalatnál főépítésvezető, majd 1966-tól 1976-ig, nyugdíjba meneteléig az OVH Vízépítőipari Trösztben osztályvezető, műszakigazdasági tanácsadó. Szinte minden országos jelentőségű építkezésen megtaláljuk (Medvei híd, 4, 5, 7, 8 sz. főközlekedési utak, repülőterek stb.) a víziépítés főműveinek egyik irányító építője (Tiszafüredi önt. r., Kisköre, Békés, Körös- ladány vízlépcsői stb.). Szakirodalmi tevékenységét számos publikáció jelzi. Aktív résztvevője a szakmérnök-képzésnek, a mérnöki továbbképzésnek. A Vízépítőipari Szakosztály titkára 1974-75-ben,

1975-77-ben elnöke. (Pro A. 1978)

HORVÁTH JÓZSEF (Budapest, 1891.

I. 3.-Budapest, 1976. XII. 5.) oki. gépész- mérnök. Munkahelyei voltak a katonai szolgálata (1914-1919) után, 1919-24: Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium, 1925-31: Nagykanizsai Városi Mérnöki Hivatal, 1932-37: Kispest Városi Mérnöki Hivatal, 1938-46: Iparügyi Minisztérium,

1946-48: Építésügyi Minisztérium, majd

1948-tól nyugdíjba meneteléig osztály- vezetőként a vízügyi szolgálat ill. az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Mindenütt mint tervező, kivitelező, szervező, irányító - élete nagy céljáért - a jobb vízellátásáért és csatornázásért munkálkodott. Nevéhez fűződik 1948-ban az OVH-ban önálló Vízellátási és Csatornázási Osztály szervezése, mely azóta is - több átszervezés után - a szakág legfelsőbb irányító

szerve. Aktívan részt vett a Balatoni Intéző Bizottság munkájában, sokat tett a Fővárosi Vízművek és Csatornázási Művek fejlesztéséért, az ágazatközi kapcsolatok kialakításáért és eredményes működéséért. A Társaság Szennyvíz Szakosztályának vezetőségi tagjaként tevékenykedett. (Tt. 1960)

HORVÁTH JÓZSEF (Somlójenő, 1921.

VIII. 27.) oki. mérnök. 1949-54 között a Műegyetemen tanársegéd, adjunktus, majd a Fővárosi Fürdőigazgatóság vízügyi előadója, 1956-78: igazgatóhelyettes főmérnök, majd nyugdíjazásáig, 1984-ig szak- tanácsadója. Főbb munkaterületei: hidroge- ológia, balneotechnika, termálvíz-beszerzés, forrásfoglalás és -védelem stb. E témakörökben mintegy 50 írása jelent meg, közel 10, szakmát adó tanfolyam előadója. A Társaság Balneotechnikai Szakosztályának elnöke 1971-91 között. (Tt. 1991)

HORVÁTH SÁNDOR (Medgyes, 1905.

XI. 5.-Budapest, 1980. I. 19.) oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1960). 1929—45: a budapesti, nagykanizsai, győri folyammérnöki hivatalok munkatársa, a komáromi főnöke. 1945-46: a magyar vízügyi hajóparkot Ausztriába menekíti, ahonnan azokat hazahozza. 1947-ben az FM-ben, majd 1948-50: az OVH-ban szolgál. 1950-58: a Dunabizottság osztályvezetője ill. főmérnöke Galacban és Budapesten. 1958-tól a VIZITERV-nél működik.

1963-tól nyugdíjba meneteléig (1972) a VITUKI-nál főosztályvezető, igazgatóhelyettes. Fő munkaterülete: mederfelvételek, folyószabályozás és folyócsatornázás, ár- vízvédelem, dunai jégviszonyok, vízi- úthálózat-fejlesztés. Szakirodalmi munkásságát sok publikáció, tanulmány jelzi. (KJ.e. 1963, Tt. 1977)

94