Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

nál elsősorban talajvízkutatással és az országos talajvízészlelő hálózat irányításá­val foglalkozott. A VIZDOK-ban irányítot­ta a dokumentációs munkát, nevéhez fűződik a szakkönyvtár modernizálása, katalógusainak rekonstrukciója, állomá­nyának jelentős fejlesztése. A szakmai nemzetközi kapcsolatok aktív résztvevője. Cikkei a talajvíz témakörével, ill. a Vízügyi Szakkönyvtárral kapcsolatosak, jelentős szerkesztői munkássága (Vízügyi Figyelő, szakszótár és egyéb kiadványok. A Tár­saság Kitüntetések Bizottságának titkára 1977-től 1990-ig. (Pro A. 1991) CSOMA JÁNOS (Anarcs, 1924. V. 9.- Budapest, 1998. X. I.) Oki. mérnök, egye­temi doktor (1968). Munkásságát Salgótar­jánban kezdi, majd 1953-ban a Bp. Műsza­ki Egyetem mérnöke, 1956-58: a szarvai ÖRKI és a Földmérő Munkaközösség foglalkoztatja. Közben 1956. évi tevékeny­sége miatt sérelmek érik. 1959-től nyugdíj­ba meneteléig, 1983-ig a VITUKI kutatója, tudományos osztályvezetője. Először az öntözés kérdései foglalkoztatták, majd fő kutatási területe a folyószabályozás, fo­lyókkal kapcsolatos felvételi, hidrológiai, hidrológiai statisztikai és hidraulikai kérdések, továbbá a jégjelenségek vizsgála­ta lett. Munkásságát több mint 70 (önálló és társszerzőkkel) publikált cikk, kiadvány, atlasz stb. örökíti. Részt vesz a határvízi bizottságok munkájában, szakértőként dol­gozott Algériában és Nigériában. Az MHT Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szak­osztály vezetőségének tagja volt. (SE.e. 1967, Pro A. 1977) CSOPORT DEZSŐ (1910,-Miskolc, 1978. IV. 22.) oki. vegyész. Vízügyi mun­kásságát mint a miskolci Lenin Kohászati Művek vízlaboratóriumának vezetője vé­gezte. Irányította az ország egyik legna­gyobb vízigényes ipari vállalatának víz- és szennyvízvizsgálatait, a vállalati vízbeszer­zés és -tisztítás technológiájának kidolgo­zását, működésének állandó ellenőrzését. Szakterületén belül szennyvízkérdések ké­pezték érdeklődésének súlypontját. A terü­leti társasági munka egyik aktív vezetője volt. (FJ.e. 1960) D’ANCON A, UMBERTO (1896-1964), Olaszország. Fiúméban született, és 1914-1915 között a budapesti Tudománye­gyetemen biológiát és kémiát hallgatott. További tanulmányait Rómában folytatta. A biológia általános kérdéseivel foglalkozó zoológus és a különféle víztípusokat, po­pulációs dinamikát kutató hidrobiológus egyesült benne, aki még általános oceanog­ráfiával és tengeri fiziológiával is foglal­kozik. Egyetemi tanári működésének nagy részét Páduában fejti ki. 200-nál több tudományos munkája, kiváló könyvei jelennek meg: „A létért való küzdelem”, „A zoológia kézikönyve”, „Az általános biológia elemei”, amelyek sok kiadásban, az olaszon kívül németül és angolul is meg­jelentek. 1956-1962 között a Nemzetközi Limnológiai Társaság (SIL) elnöke. (Tt. 1962) DABOLCZI JÁNOS (Bustyaháza, 1903. XI. 22.-Budapest, 1985. II. 7.) oki. mér­nök. 1927-29-ben magánmérnök, 1929-32: különböző földmérési felügyelőségeken dolgozik. 1932-48: az Ecsedi Láplecsapoló és Szamos-balparti Ármentesítő Társulat mérnöke, szakaszmérnöke. Az államosítás után szakaszmérnök, helyettes kirendelt­ségvezető, osztályvezető a Nyíregyházi VIZIG-en. 1957-től 1965-ig, nyugdíjba 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom