Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

főiskolai tanár Selmecbányán (1910) az MTA levelező tagja. 1896-98: tanársegéd a budapesti Műegyetemen, 1910— 14-ig főis­kolai tanár Selmecbányán. 1914-től a PM- ben főosztályvezetőként a szénhidrogén­kutatások irányítója, 1919-ben államtitkár. 1921-től az „Anglo Persian Oil Co. Ltd.” szolgálatában áll mint geológus tanácsadó és beutazza a világ olajmezőit. 1929-től haláláig a Földtani Intézet igazgatójaként kiterjeszti az intézet tevékenységét az agro- geológiára és hidrológiára. Javaslatára kezdődött meg a hazai szénhidrogén­kutatás Eötvös-ingával, mely módszerrel hatalmas olajmezőket tárt fel külföldön. Szakirodalmi munkásságát a Geológia I—II. könyve (1904-1909) mellett közel 40 tanulmány, jelentés stb. jelzi, melyek közül több külföldön is megjelent. (Tt. 1930) BÖCSKEI LÁSZLÓ (Nyárád, 1930. II. 9.) oki. gépészmérnök, oki. gépjármű szak­mérnök (1970) oki. gazdasági mérnök (1971). 1954-58: a győri Autószerszám­gépgyártó mérnöke, üzem-, műszaki ve­zető, 1958—90-ig, nyugdíjba meneteléig a győri VÍZIG gépészeti vezetője. Tevé­kenyen részt vett a vízépítési és fenntartási munkák gépesítésében, az új, korszerű technológiák kidolgozásában. Eredmé­nyeiről a MHT hazai és külföldi ren­dezvényein számolt be. Szakcikkei is e témákban láttak napvilágot. Közremű­ködött a szakemberképzésben, a szakok­tatásban, számos jegyzete, tananyaga, kiad­ványa jelent meg. (VS.n.d. 1982) BÖZSÖNY DÉNES (Pécs, 1921. VI. 7.-Budapest, 1987. III. 7.) oki. mérnök, egyetemi doktor (1968). Hivatásos műsza­ki honvédtiszt, majd 1950-58-ig a Mű­egyetemen tanársegéd, adjunktus, tanul­mányi osztályvezető. 1959-76: az OVH főmérnöke, csoportvezetője. 1976-83: a VGI főmunkatársa. Sokoldalú tevékeny­ségéből kiemelkedő az Országos és Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítésében, a vízkészlet-gazdálkodás kialakításában való részvétel, főhatósági irányítás, a felszíni és felszín alatti vízkészletek feltárásának össze­fogása, modellkísérletek végzése. Résztve­vője volt a szomszédos országok kétoldalú vízügyi tárgyalásainak a távlati vízgazdálko­dási fejlesztési tervek egyeztetésében. Aktív résztvevője a mérnökképzésnek és -tovább­képzésnek. Irodalmi munkásságát 34 pub­likációja jelzi. 1951-64 között a MHT főtitkára. Ezt követően alelnöke, majd 1985-87 között a Szeniorok Tanácsának elnöke. (SE.e. 1971, MTESZ.d. 1974, Tt. 1987) BRATÁN MÁRIA (Székesfehérvár, 1936. I. 5.) oki. mérnök, oki. szakmérnök, egye­temi doktor (1977). 1961-67: a székesfe­hérvári VÍZIG tervezője, hidrológusa. 1967-69: a VIKÖZ munkatársa. 1976-tól ismét Székesfehérváron irányító tervező, koordinációs főmérnök, 1985-től nyugdíjba meneteléig műszaki gazdasági tanácsadó. Pályája kezdetén vízügyi létesítmények ter­vezésével foglalkozik, később hidrológiai, tószabályozási (Balaton, Velencei-tó), ku­tatási és vízkészlet-gazdálkodási feladatok megoldásán dolgozik. Irodalmi munkás­ságát tíznél több, szaklapokban megjelent publikációja, dolgozata jelzi. A Közép­dunántúli Területi Szervezet több cikluson át vezetőségi tagja. (Pro A. 1979) BRUK, STEVAN (JUGOSZLÁVIA). A belgrádi műegyetem tanára, a Jaroslav Cerny Kutatóintézet szaktanácsadója. A természetes vizek hidraulikájának jeles 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom