Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

kutatás és kutatásszervezés. A bajai Vízgazdálkodási Főiskola c. főiskolai tanár (1980), BME címzetes egyetemi docense (1990). Kétoldalú államközi vízgazdálkodási albizottságok (Francia, Algériai) elnöke ill. tagja és nemzetközi tudományos szervezet (ICID) magyar nemzeti bizottságának tagja. Szakirodalmi munkásságát több mint 20 publikáció jellemzi. Az MHT Vízépítőipari Szakosztályának 1977-85 között elnöke, jelenleg a Fegyelmi és Etikai Bizottság tagja. (VP.d. 1990)

BOKOR MIHÁLY (Szeged, 1902. II. 27.-Budapest, 1990. III. 25.) oki. mérnök. 1925-től az Alsó-Tisza vidékén működött mint társulati mérnök, 1950-57: a Mélyépítési Tervező Vállalat mérnöke, osztály- vezetője. 1957-től 1968-ig az OVF-ben ill. OVH-ban az ország árvízvédelmének és folyószabályozásának legfőbb irányítója, főosztályvezető. 1968-72 között a Rajka- Gönyüi Folyamigazgatóság vezetője ill. igazgatóhelyettese. Pályája elsősorban a két nagy folyónk a Tisza és a Duna „életéhez” kapcsolódott, publikációi is e témákhoz kötődtek. (Tt. 1985)

BOLBERITZ KÁROLY (Budapest, 1906. I. 21.-1978. II. 3.) oki. vegyészmérnök, közgazdasági mérnök, egyetemi doktor. Rövid ideig az OKI-ban, majd 15 éven át a gyógyszeriparban tevékenykedik, 1948-tól nyugdíjba meneteléig az OKI Vízügyi Osztályán áll alkalmazásban. Fő munka- területei: speciális analitikai módszerek, ipari szennyvizek minősége és tisztítása, fürdővizek egészségügyi vonatkozásai. Tudományos eredményeiből kiemelkedők: a fürdővíz-szennyezettségi szám megállapítása, a karbon-kloroform extrakt szeny- nyezési szám bevezetése, illékony szerves

anyagok meghatározása. Előadója volt a BME szakmérnöki tagozatának és a Továbbképző Intézet több tanfolyamának. Nagyszámú szakirodalmi közleménye mellett több egyetemi jegyzetet írt, részt vett az ívó vízszabvány kidolgozásában. A Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztályának vezetőségi tagja. (WJ.e. 1961, BÖ.é. 1967, VP.d. 1973)

BORBÉLY SÁNDOR (Szászváros, 1915. III. 15.) 1934-37 között erdőmémök hallgató Sopronban, majd Miskolcon a NME hidrogeológiai tanfolyamát végzi el. Először az erdészetnél dolgozik, 1941-46: hivatásos katonatiszt. Két évet a Lenin Kohászati Műveknél dolgozik, majd 1947-től 1973-ig nyugdíjba vonulásáig a Borsodi Szénbányászat központjában hidrológus, földtani osztályvezető. Főbb munkaterületei: a Borsodi Szénbányák aktív és passzív vízvédelme, vízellátása, zsomboly-, barlang-, karsztvíz, gyógy- és termálvízkutatás, balneológia. Tollából mintegy 20 szakcikk, ismertető jelent meg szaklapokban, évkönyvekben stb. A Társaság Borsodi Területi Szervezet titkára 1971-74 között. (VP.e. 1954, Tt. 1983)

BORONKAY PÁL (Sopron, 1897. III. 16.-Sopron, 1970. I. 21.) oki. mérnök. Mint mérnök, majd városi főmérnök 1922- től 1962-ig, nyugdíjba meneteléig intézte Sopron városa műszaki ügyeit. Főbb munkaterületei és szakirodalmi munkái: város- rendezési elképzelései (megj. 1939-40), Sopron vízellátási kérdései (megj. 1959), a soproni altalajviszonyok kutatása, feltárása, és dokumentálása, árvízvédelmi feladatok (1965), a város vízellátási és szennyvíztisztítási kérdéseinek megoldása stb. Közreműködött a Fertő tó regionális ter62