Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

1941 óta fő feladatának tekintette az Országos Felsőrendű Szintezést, 1959-től kezdett vízügyi kérdésekkel foglalkozni, különösen a hidrológia és hidrográfia (vízügyi térképek) kérdései foglalkoztatják. Sokirányú érdeklődését - régészet, geodézia, térképészet, kutak, technikatörténet - tükrözi számtalan cikke, publikációja. Jelentősek hazai és külföldi levéltári kutatásai. Műveinek bibliográfiája több mint 800 tételt tartalmaz. (MTESZ d. 1978)

BENEDEK PÁL (Mezőtúr, 1924. XI. 17.) oki. mérnök, a műszaki tud. kandidátusa

(1970), doktora (1983), c. egyetemi docens

(1980). 1948-tól 1964-ig az ÁMTI ill. a MÉLYÉPTERV munkatársa, 1964-től

1985-ig a VITUKI tudományos munkatársa, főosztályvezetője, majd a Vízminőségvédelmi Intézet igazgatója. Míg korábban híd-, mély- és magasépítési szerkezetek tervezésével foglalkozott, később szennyvíz-technológiai és vízminőségi kutatásokat végez és irányít, környezetvédelmi témák foglalkoztatják. A BME meghívott előadója. Különösen jelentős a nemzetközi szervezetekben (pld. WHO IAWPRC stb.) azok magyar nemzeti bizottságaiban végzett szakértői és irányítói munkája. Számos hazai és külföldi kongresszus aktív résztvevője, előadója. Szennyvíz-technológiai és vízminőségi témákban részt vesz 3 szakkönyv megírásában, mintegy negyedszáz tanulmánya jelent meg magyar, angol, német és lengyel szaklapokban. 1976-ban Eötvös Lóránd- díjal kapott. A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálynak több cikluson át vezetőségi tagja. (VP.e. 1963, VS.n.d. 1983)

BENKOVITS FERENC (Ebed, 1919. XI.

21.) oki. mérnök. Vízügyi tevékenységét

1943-ban az Ebedfoki, majd a Közép- Duna-jobbparti Árvízmentesítő és Belvízlevezető Társulatnál kezdi, 1948-70: a budapesti VIZIG-nél dolgozik, különböző, végül osztályvezetői beosztásban. Ezt követően az ÁBKSZ-nél teljesít szolgálatot főosztályvezető, szakfelügyeleti vezetőként, 1979-ben történt nyugdíjba meneteléig. Nyugdíjasként az OVF központi ügyeletén teljesített szolgálatot. Eleinte főleg öntözőtelepek építésével, később árvízvédelmi feladatokkal, az ÁBKSZ-nél pedig a védekezési osztagok szervezésével, oktatásával, védekezési eszközök fejlesztésével, korszerűsítésével foglalkozott. Közel hat évtizedes vízügyi tevékenysége alatt valamennyi jelentősebb árvízvédekezésben részt vesz saját működési területén, és más VIZIG-ek védekezésében. Szakirodalmi tevékenységet az árvízvédelem témakörében végez. (Pro A. 1981)

BERCZIK ÁRPÁD (Budapest, 1929. V.

7.) oki. középiskolai tanár, a biológiai tud. doktora (1975), az MTA levelező (1982) ill. rendes tagja (1990). 1951-52: gimnáziumi tanár, 1952-56: aspiráns, az Akadémiai Kiadó szerkesztője, 1956-tól az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék tudományos munkatársa, 1977-től a vác- rátóti MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézet igazgatója, 1991 -tői kutató profesz- szora. 1974-től másodállású egyetemi tanár. 1977-től egyetemi tanár. Már mint aspiráns, a sekély tavak (Velencei-tó, Tatai tavak stb.) mezofaunáját kutatja, majd komplex hidrobiológiái vizsgálatsorozatokat végez mind az állóvizek, mind a források, patakok és folyók (Duna) vonatkozásában. Az UNESCO Fertő-tavi nemzetközi kutatási programjának magyar irányítója. Az utóbbi évtizedekben a gya57