Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

KI-KICSODA

A-ZS-IG

ABAFFY JENŐNÉ Bothár Anna (Buda pest, 1940. VI. 8.) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1971), a bioi. tud. kandidátusa. 1964-től 1998-ig nyugdíjba meneteléig, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Magyar Dunakutató Állomás gyakornoka, tudományos munkatársa, főmunkatársa. Fő munkaterülete a Duna alsórendű rákfaunájának mennyiségi és minőségi vizsgálata, a populációk működésének feltárása, környezeti hatások vizsgálata a folyó faunájára. Szakterületéről hazai és külföldi folyóiratokban, főleg német és angol nyelven 60 tudományos közleménye jelent meg. A BME és ELTE speciális kollégiumainak előadója, doktori munkák irányítója. Több szakmai egyesület tagja, vezető tisztségviselője. Az MHT Limnológiai Szakosztályának több cikluson át vezetőségi tagja (Pro A., 1991).

ABOS BRÚNÓ (Budapest, 1913. X. 12.-Budapest, 1992. XII. 31.) oki. vegyészmérnök. 1939-től 1973-ig - nyugdíjba vonulásáig - a Fővárosi Vízműveknél dolgozott, mint mérnök, főmérnök, főtechnológus, főosztályvezető, gyáregységvezető. 1964-71 között a VÍZTERV víz- tisztítási szakértője. Főbb munkaterületei: forrásokból való vízpótlás, vízdúsítás, felszíni tisztítómű, cső- és csáposkutak telepítése, az északi főnyomó csőrendszer

kiépítése stb. A Főv. Vízművek 100 éves jubileumi ülésének egyik fő szervezője. Szakirodalmi munkásságából kiemelendők a „Vízellátás és vízkezelés I-H” szakmérnöki tankönyv, a „Kémiai technológia I.” egyetemi tankönyv 33. fejezete és egyetemi továbbképző jegyzetei. Az MHT Vízellátási Szakosztálya, vezetőségének hosszú éveken keresztül tagja. (WJ.e. 1963, Tt. 1978).

AJTAY ZOLTÁN (Zilah, 1900. II. 11-Budapest, 1983. XII. 3.) oki. bányamérnök, a műszaki tud. doktora (1961), Kossuth-díjas (1951). 1923-46: a Hungária Kőszénbánya és a Hungária Bauxitbánya Rt-nél áll alkalmazásban, mint főmérnök, majd bányaigazgató. 1946-51: a dorogi szénmedencében főmérnök, vezérigazgató. 1951-55: a BEM-bcn és a NIM-ben főosztályvezető, 1955—66-ig a Bányászati Kutató Intézet igazgatója. Aktív részese több bauxitbánya (Nyírád, Alsóperepuszta) ill. szénbánya (Nagytoronyi, Pilis) telepítésében és megnyitásában. Jelentősebb szabadalmazott találmányai a F. tip. fejtő- és rakodógép, valamint a radioaktív jelző- és világítótestek. Irodalmi munkásságát 40 magyar és 15 idegen nyelvű cikk jelzi. Előadásainak száma megközelíti a 300-at. Többek között az MTA Bányászati Főbizottságának és a nemzetközi Bányaépítési Kommitének tagja. (Tt. 1977)

49