Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
Lexikon
mérnök (1970). 1962-66: a GANZ-MÁVAG Gépgyárban mint tervező, a nagy teljesítményű vízturbinák teljesítményszabályozásával és a különleges, nagy átmérőjű elzárószerkezetekkel foglalkozott. 1966-tól a Fővárosi Vízműveknél dolgozott különböző beosztásokban, 1972-től főosztály- vezető, 1984-től vízellátási főmérnök. Főbb munkaterületei a budapesti víztermelő egységek villamos- és gépészeti átemelőgépházak és tározók üzemének irányítása, a vízminőség-ellenőrzés (laboratóriumok, fertőtlenítő állomások) üzemeltetése. Mintegy 35 hazai és külföldön megjelent szakcikke jelzi tudományos aktivitását. Több szakbizottság (külföldi és hazai) tagja. A Társaság Vízellátási Szakosztályában 30 éve mint vezetőségi tag, 1999-től mint elnök dolgozik, a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságában több éve tevékenykedik. (Pro A. 1978, VS.n.d. 1988, BÖ.é. 1999) VENDEL MIKLÓS (Sopron, 1896. X. 8.- Sopron, 1977. II. 7.) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1920), egyetemi magántanár (1925). 1933-ban az MTA levelező, 1943-ban rendes tagja, Kossuth-díjas (1952). 1919—23-ig Budapesten tanársegéd, adjunktus, 1924-től 1959-ig a Soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola ill. Egyetem főiskolai tanára, egyetemi tanára, tanszékvezetője. 1960-ban a NIM csoportvezetője, majd az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriumának csoportvezetője, ezt követően 1972-ig, nyugdíjba meneteléig a Bányászati Kutató Intézet osztályvezetője. Főbb munkaterületei: Sopron és környékének földtana, a fiatal kárpáti ércprovincia, a magmás kristályosodás, a kőzethatározás módszertana, hidrogeológia, hévforrások és karsztvizek közötti összefüggések vizsgálata, a Fertő-tavi ásványvizek stb. Több mint 130 publikációjából kiemelkedő a „Kőzet-, Szén-, Ercmeghatározó módszerek” c. könyve. Több külföldi és hazai szakmai egyesület tiszteleti tagja, doktora. A Soproni Területi Szervezet elnöke (1963-77 között. (Tt. 1971) VENDL ALADÁR (Ditró, 1886. XI. 18.- Budapest, 1971. I. 9.) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1911), műegyetemi magántanár (1914). 1923-ban az MTA levelező, 1931-ben rendes és 1944-ben tiszteletbeli tagja, Kossuth-díjas (1948). 1908-12-ig műegyetemi tanársegéd, 1921- től 1927-ig a Földtani Intézet geológusa, 1927-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig a Műszaki Egyetem Ásványtani és Földtani Tanszékének tanszékvezető tanára. Főbb munka- és kutatási területei: klasszikus kőzettani - laza, üledékes kőzetek -, hidrogeológiai vizsgálatok, a Somló- és Szárhegy geológiája és egykori hévforrása, a Duna Nagymaros-Szentendre szakaszának földtana, hidrológiai, tektonikai összefüggések, az óbudai suvadásos terület és Lágymányos talajvizei, budai keserű-víz- források, a budapesti meleg gyógyforrások hidrogeológiája és védőterületeik stb. A mintegy 200 publikációjából kereken 50 hidrogeológiai témájú. Kiemelkedik munkái közül a „Geológia” c. kétkötetes egyetemi tankönyve. Több külföldi szakmai társaságnak tagja, levelező tagja, az MTA Hidrológiai Főbizottságának évekig elnöke. A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának elnöke 1941-44 között. (Tt. 1944) VERMES LÁSZLÓ (Budapest, 1936. III. 20.) oki. agrármérnök, öntözéses növényterjesztő szakmérnök (1962), egyetemi 173
