Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

vezetője. Főbb munkaterületei: különböző típusú szövetkezetek megszervezése, nyilvántartási és számviteli rendszerük kidolgozása, a vízgazdálkodás szervezeti és gazdálkodási rendszerének továbbfejlesztése, a vízügyi szervezet ágazati szintre való fejlesztése stb. Szakirodalmi munkásságát számos könyv és tanulmány megírásában való részvétel és közel 10 jelentősebb publikáció jelzi. 1970-ben egyéves ösztöndíjjal tanulmányozta az USA vízgazdálkodásának szervezeti, beruházási és gazdasági rendszerét. A Társaság Közgazdasági Szakosztálya alapító elnöke 1974-80 között. (Pro A. 1980)

VÁGÁS ISTVÁN (Losonc, 1930. VI. 4.) oki. mérnök (1952), a műszaki tud. kandidátusa (1966), doktora (1979), c. egyetemi tanár (1989). 1952—54-ig egyetemi tanársegéd, 1954-ben a VIZITERV, 1955-65: a VITUKI mérnöke. 1966-tól nyugdíjazásáig,

1992-ig a szegedi VÍZIG osztályvezetője, főosztályvezetője, főmunkatársa. Főbb munka- és kutatási területei: árvíz-, belvíz- és talajvízi hidrológia, ülepítéstechnikai hidraulika, kisesésű folyók vízszínének természetes duzzasztása és süllyesztése, a matematikai analízis- és valószínűségelmélet, az entrópiaelmélet eredményeire építő hidraulika. Szakirodalmi munkásságából kiemelkedik a „Tisza árvizei” c. könyv és „Az exponenciális egyenletű vonalak nem euklideszi tulajdonságainak műszaki értelmezése” és társszerzőkkel írott „A verítékes honfoglalás” c. Tiszáról szóló kiadvány. Több mint 150 publikációja látott napvilágot. 1959-1989: a Hidrológiai Közlöny rovatszerkesztője, 1989-től főszerkesztője, 15 árvízvédekezésben vett részt. Több akadémiai bizottság tagja, elnöke, 1995-2001 között akadémiai közgyűlési doktor képviselő. Az MHT Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztályának több cikluson át vezetőségi tagja, a Szegedi Területi Szervezet alelnöke, vez. tagja. (VP.e. 1958, KJ.e 1971, BÖ.é. 1978, Sch.F.é. 1991, KJ.d. 1994, Tt. 2000)

VÁRADI JÓZSEF GYULA (Berettyóúj falu, 1949. IX. 14.) oki. mérnök, egyetemi doktor (1987). 1974-től a VITUKI, majd

1979-től az OVH ill. jogutód minisztériumainak munkatársa, főmunkatársa, osztály- vezetője, minisztériumi tanácsosa. 1993-tól a KHVM Vízkárelhárítási Főosztály helyettes vezetője, 1994-től vezetője. Főbb munkaterületei: nagynyomású esőztető öntözőtelepek és nyílt csatornás öntöző- rendszerek automatizálása, műtárgyak fejlesztése, tipizálása, a Tiszalöki Öntöző- rendszer üzemviteli szabályzata, öntözési üzemtechnológiái előírások, alvízszinl- szabályozók fejlesztése, a kutatásfejlesztés (K+F) ágazati irányítása, vízrendezési fenntartás szükségességének meghatározása, Tisza-tavi nyilvánosságprogram megvalósítása, majd a vízkárelhárítási PR programjának elindítása és vitele, a vízkárelhárítási stratégia és az új vízügyi politika kialakítása is nevéhez fűződik. Irányítása alatt készült el az árvízvédelem hazai fejlesztésének új koncepciója, a síkvidéki vízrendezés rekonstrukciós programja, az integrált vízgazdálkodás egyik gyakorlati megvalósítását is jelentő új szemléletű folyógazdálkodási koncepció, amely a hagyományos építőmérnöki szemléleten túlmutatva a folyók ökológiai értékének megőrzésével, illetve fejlesztésével foglalkozik. Az 1998., 1999. és 2000. évi árvizek idején ő irányítja az Országos Műszaki Irányító Törzset. Szakirodalmi munkássága keretében közel 60 publiká171