Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

SASS JENŐ (Budapest, 1944. V. 9.) oki. mérnök. 1969-70 között a Vízügyi Építő Vállalat mérnöke, 1970-től a VITUKI munkatársa, tudományos főmunkatárs, cso­portvezető. Fő szakterülete a folyók és tavak medrének vízrajzi felvétele, továbbá a távérzékelés vízgazdálkodási haszno­sítása. Eredményeiről több magyar ill. ide­gen nyelvű dolgozatban, valamint haza és külföldi előadásaiban számolt be. Részt vett a „Vízrajzi Atlasz”-sorozat és a nem­zetközi Duna-monográfia szerkesztésében. A BME megbízott előadója. Igazságügyi műszaki szakértő. (VS.n.d. 1989) SAUER, KURT Németország. Hidroge- ológus professzor, a heidelbergi egyetemen az alkalmazott földtan és geofizika tanára volt, Baden-Würtenberg tartomány földtani hivatalának elnökhelyettesi posztját is betöltötte. Több közleményben ismertetett magyarországi szakmai tudományos ered­ményeket. (Tt. 1971) SCHERF EMIL (Trento, 1883. I. 4.- Budapest, 1967. VII. 14.) oki. vegyészmér­nök, egyetemi doktor (1925), a földtu­domány kandidátusa (1952). 1911-től a világháborúig a Műegyetem Talajkémiai Tanszékén működik. 1920-25: a M. Állami Földtani Intézet agrogeológusa, 1925-26: Rockefeller-ösztöndíjjal a Zürichi Műegye­temen dolgozik, majd visszatér a MÁFI-ba és műszaki-földtani, hidrogeológiai tevé­kenységet folytat 1944-ig, nyugdíjba mene­teléig. Főbb munkaterületei: paleohidroge- ológia, komplex geológiai és kőzetkémiai módszerek kifejlesztése, hazánk negye­didőszaki földtani története, nyersanyagku­tatás, a vízhálózat mélyszerkezettel kapcso­latos változásai, a klimatikus és légköri viszonyok befolyása a talajtípusok kelet­kezésére stb. Szakirodalmi munkásságának - szigorú önkritikája, alapossága és szerény­sége folytán - csak töredéke (kb. 10. dolgo­zat) jelent meg nyomtatásban. (Tt. 1967) SCHEUER GYULA (Budapest, 1931. IX. 26.) oki. geológus, egyetemi doktor (1964), a földrajzi tud. kandidátusa (1984). 1955- től a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat tervezője, 1967-től szakosztály-, 1972-től osztályvezető. 1998-ban vonult nyugdíjba. Főbb munkaterületei: építésföldtan, építés­hidrológia, a dunai magaspartok mozgásá­nak vizsgálata, a budapesti építéshidroló­giai céltérképek és ezek magyarázója, karszt- és karsztos hévizek, lösz-összletek és egyéb negyedkori üledékek, édesvízi mészkövek stb. Szakirodalmi munkásságát mintegy 250 (részben társszerzőkkel és ide­gen nyelven) is megjelent szakcikk, közlemény, jelentés stb. dokumentálja. Az MHT Hidrogeológiai Szakosztálya vezető­ségének több cikluson át tagja. (ZsV. e. 1971, Sch.F.é. 1980) SCHIEFNER KÁLMÁN (Budapest, 1931. VII. 15.) oki. biológia-kémia szakos középiskolai tanár, egyetemi doktor (1964), oki. szakmérnök (1979). 1954-től a miskol­ci KÖJÁL biológusa. 1957-től a budapesti Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályának tudományos munkatársa, fő­munkatársa, laboratóriumvezetője. Főbb munkaterületei: ivóvíz-, ásvány-, gyógy-, felszíni- és szennyvízvizsgálatok, hidroló­giai kutatások. Velencei-tó vízösszetétele, Balaton mikrobiológiai elemzése, víz­toxikológiai vizsgálatok, ökotoxikológiai tesztmódszerek, ivóvíztározók higiénés vizsgálatai, algaprodukcióval kapcsolatos környezethiginés vizsgálatok stb. Szakiro­dalmi munkásságát mintegy 100 könyv­144

Next

/
Oldalképek
Tartalom