Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
Lexikon
sa. Működése elsősorban a vízgazdálkodás kérdéseihez kapcsolódik. Több évet töltött Algériában, ahol tervezési osztályvezetőként működött. (Pro A. 1988) MARENZI FERENC KÁROLY (őrgróf) (Laibach, 1859. XII. 29,-Budapest, 1940. II. 22.) katonatiszt (1878). Mint tábornok 1916-ban vonult nyugdíjba. Változatos életpálya után Schafarzik Ferenc ajánlatára az MFT tagjai sorába választják és már 1916-ban hírlapi cikkekben javasolja egy hidrológiai társulat alapítását. Többek aggályai mellett, Lóczy Lajos, báró Eötvös Loránd és Marenzi szorgalmazására 1917- ben alakult meg a Hidrológiai Szakosztály, majd megindult a Hidrológiai Közlemények, első években a Földtani Közlöny mellékleteként. Az 1928. évi tisztikarban Marenzi az egyik társelnök volt. Irodalmi működése főként katonai témában volt ismeretes, de számos cikket írt a Pester Loyd hasábjain hadigeológiai és hidrogeológiai kérdésekről. (Tt. 1929) MARJAI GYULA (Nagykőrös, 1930. I. 28.) oki. mérnök, egyetemi doktor (1960), oki. agrármérnök (1963), a mezőgazdasági tud. kandidátusa (1970). 1953-70: a szarvasi ÖRKI tudományos munkatársa, 1970-76: tanszékvezető főiskolai tanár Szarvason, majd újra a szarvasi Kutatóintézetnél működött tudományos osztályvezetői ill. igazgatói munkakörben 1990. évi nyugdíjba meneteléig. Főbb munkaterületei: kultúr- technika, öntözésüzemi vizsgálatok, különböző öntözési módok vizsgálata, párolgási és szivárgási vizsgálatok, hatásfokvizsgálatok, gépi mozgatású esőztető berendezések stb. Szakirodalmi munkásságát - részben társszerzőkkel - 5 szakkönyv, 8 jegyzet, 4 tanulmány és több mint 30 szakcikk dokumentálja. Aktívan részt vett a tudományos nemzetközi szervezetek munkájában. (BÖ.é. 1984) MARKÓ LÁSZLÓ (Boconád, 1934. I. 14.) oki. mérnök, vízkészlet-gazdálkodási és hidrológiai szakmérnök. 1957-58 között nagy műtárgyak tervezésében vesz részt a VIZITERV-ben, 1958-70 között a székesfehérvári VIZIG-nél építésvezető, tervezési csoportvezető, szakaszmérnök, 1970-91 között a győri VÍZIG igazgatóhelyettes főmérnöke, majd igazgatója, 1995 után szaktanácsadója. Fő szakterülete: a vízépítés, különösen a gépi földmunkák végzése, és a munkaszervezés. Győri tevékenysége idején a magyar-osztrák vízügyi bizottság szakértője, később meghatalmazott helyettese, a megyei környezet- és természetvédelmi bizottság vízminőségi albizottságának elnöke, 1971-75 között az MHT Győri Területi Szervezetének alel- nöke, 1976-95-ben elnöke, 1996-tól 1999- ig vezetőségi tagja, a szervezet munkájának agilis irányítója. (Pro A. 1984, BÖ.é. 1988) MAUCHA REZSŐ (Budapest, 1884. IX. 19.-Budapest, 1962. I. 19.) oki. középiskolai tanár, egyetemi doktor (1909), egyetemi magántanár (1931), nyilvános rendkívüli egyetemi tanár (1943). A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1943, 1949), rendes tagja (1954). 1907-ben az FM Halélettani és Szennyvíztisztító Állomás szolgálatába lép, ahol adjunktus, 1933- ban igazgató, 1941-től főigazgató, 1944. évi nyugdíjba vonulása után az intézet (későbbi nevén HAKI) megbízott vezetője, majd 1952-től 1957-ig tudományos tanácsadója. Fő munkaterülete a hidrobiológia, vízkémia, limnológia. Ezen belül kiemelendők: vízelemzések, szennyvíztisztítás, 123
