Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

műszaki titkársági vezető, osztályvezető. 1971-től haláláig a VIZITERV irodavezetője. Vízépítési műtárgyak, völgyzárógátak, vízellátás, csatornázás, regionális vízművek, hidrogeológia, geotechnikai előmunkálatok képezték munkásságának főbb területeit. Számos publikációja jelent meg, részt vett több könyv megírásában, előadója volt a szakmérnöki továbbképzésnek. Sok hazai és külföldi állami, illetve szakmai-tudományos bizottságnak, egyesületnek tagja, titkára, elnöke, külföldi rendezvényeik előadója, aktív közreműködője.

1978-ban Állami Díjat kapott. A Társaság nagyrendezvényeinek egyik szervezője. (BÖ.é. 1981)

KRESSER, WERNER (Dornbirn, 1919) Ausztria. 1942-ben szerzett mérnöki oklevelet a Bécsi Műszaki Egyetemen. 1946-59 között az Osztrák Vízrajzi Szolgálat munkatársa, 1953-tól igazgatói minőségben. 1959-től 1989-es nyugalomba vonulásáig a Bécsi Műszaki Egyetem Hidraulikai, Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézetének vezető professzora. Kiterjedt magyar kapcsolatai közül említendő, hogy Lászlóffy Woldemárral közösen elsőként írt az egész Duna-medencét átfogó hidrológiai tanulmányt (La Houille Blanche, 1964). Ok ketten voltak a Duna menti országok hidrológusait 1961 óta kétévenként mozgósító Hidrológiai Előrejelzési Konferenciák elindítói. Rendszeresen ismerteti magyar folyóiratok közleményeit az osztrák szaksajtóban. Társaságunk több tagjának biztosított előadási lehetőséget osztrák szakmai fórumokon. (Tt. 1961)

LACZAY ISTVÁN (Kaposvár, 1932. I. 21.) oki. mérnök, egyetemi doktor (1979). 1958-tól 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig, a

VITUKI mérnöke, tudományos főmunkatársa. Szakterülete: a magyar folyók - elsősorban a Duna - morfológiája és hidrológiája, különös tekintettel az árvízi viszonyokra, a hajózási lehetőségekre, a mederszabályozásra. Részt vett a nagy folyók szabályozási koncepciójának kidolgozásában, vízlépcsők előmunkálataiban és hatásvizsgálatában, a magyar folyók Vízrajzi Atlasz sorozatának szerkesztésében. Több külföldi és számos hazai szakmai konferencia résztvevője. Munkájának eredményeit mérnöktovábbképző előadásaiban, mintegy 30 hazai és több külföldön megjelent tanulmányában tette közzé. (Pro A. 1988, VS.n.d. 1990)

LAMBOR, JULIAN (1901-1973), Lengyelország. Szakmai tevékenységét folyammérnökként kezdte, és a vízfolyások életének tanulmányozása révén, a morfológián keresztül jutott el a hidrológiához, majd az árvízi jelenségek kapcsán a meteorológiához. A lengyel Állami Hidrológiai és Meteorológiai Intézet igazgatójaként (1949-1954), majd (1959-1963) a varsói műegyetem hidrológia és vízgazdálkodás professzoraként (1954-1968) és a Lengyel Tudományos Akadémia levelező tagjaként (1962) vezető szerepet játszott a hidrológia minden vonatkozásában. A Lengyel Meteorológiai (később Geofizikai) Társaság elnöke volt. A lengyel szakirodalmat kézikönyvek sorával gazdagította, közöttük az angolra és más nyelvekre is lefordított „Hidrológiai előrejelzési módszerek”, „A vízgazdálkodás alapjai” és „Műszaki hidrológia” c. művekkel. 1951-ben megválasztották a Meteorológiai Világszervezet (WMO) Európai Regionális Asszociáció elnökévé, támogatta a WMO hidrológiai osztályának megerősítését. A Vízügyi

116