Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

és osztályvezetői beosztásokban. Foglalkozott vízkészletgazdálkodással, árvizek előrejelzésével. Több tanulmányt készített, amelyekben a Fertő-tő vízháztartásának, a Rábca-Hanság ár- és belvízvédelmével összehangolt vízszintszabályozásának a kérdéseivel foglalkozott. Új módszereket dolgozott ki a dombvidéki vízfolyások árvízhidrológiai viszonyainak az elemzésére, jellemző vízhozamainak a meghatározására. Szakirodalmi munkássága (7 publikáció) elsősorban a Fertő-tó vízháztartási és víz- szintszabályozási kérdéseihez kapcsolódik. A Győri Területi Szervezet munkájának állandó résztvevője. (Pro A. 2000)

KAPOSVÁRI KÁZMÉR (Szolnok, 1943.

VII. 9.) oki. gépészmérnök (1964) egyetemi doktor. 1964 óta dolgozik a víz-, csatorna-, és fürdőszolgáltatásban, 1981-től elsőszámú vezetőként. Szakmai irányításával épült ki Jász-Nagykun-Szolnok megye számos településének vízellátása és kezdődik meg a csatornahálózatok kiépítése. Jelenleg Szolnok város szennyvíztisztító telepének megvalósításán, a szennyvízcsatorna hálózatának kiépítésén, valamint a felszíni vízmű vízminőség-javító programjának megvalósításán dolgozik. Az MHT hidrológiai rendezvényeinek előadója. Munkatársait egyesületi munkavégzésre ösztönzi, munkájukat támogatja. (Pro A. 1998)

KAR, JULIUS (1902-1978), Ausztria. Negyven éven át végzett oktató- és kutatómunkát a bécsi Földművelési Egyetem tanáraként. Kezdetben a rétöntözés kérdésével foglalkozott, később a települések vízépítési kérdéseire és a vízminőségvédelemre irányult figyelme. Alapítója volt az „Österreichische Wasserwirtschaft” folyóiratnak, amelynek első 1949-es megjelenésétől haláláig szerkesztője volt. Kezdeményezésére alakult meg 1953-ban az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség keretében a Szennyvíz Szakosztály. Munkájával igyekezett felhívni a figyelmet a települések vízgazdálkodási és vízminőségi kérdéseire. Egyetemén vezette a Vízgazdálkodási Intézetet, két periódusban rektori tisztséget is betöltött. Iskolái egy részét Kőszegen végezte és magyamyelv-ismerete is ösztönözte, hogy szerepet vállaljon magyar szakmai kapcsolatok ápolásában. (Tt. 1963)

KARÁCSONYI SÁNDOR (Gyula, 1927. II. 6.) oki. mérnök, oki. bányamérnök, egyetemi doktor (1963), a műsz. tud. doktora (1995). Munkásságát a Földalatti Vasútépítő Vállalatnál 1950-ben kezdi, majd megalakulásától 1953-tól a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat osztály-, majd irodavezető-szakági főmérnöke nyugdíjba vonulásáig. 1970-től a ÉVM Földtani Szolgálatának vezetője. 1978-től az ÉVVM megbízott főgeológusa az építő és építőanyagipar ásványvagyon-gazdálkodásának irányítója. Főbb munkaterületei: építés- és vízföldtan, vízszerzés, építéshidrológia, ásványi nyersanyagok kutatása, hévízfeltárás s hasznosítás, vizek gázmentesítése stb. Szakirodalmi munkásságát több mint 200 szakdolgozat, egyetemi jegyzet stb. jelzi, melyek közül több külföldön jelent meg. Igen aktív oktatási tevékenységet végzett a budapesti ELTE-n, a Műszaki Egyetemen, és a bajai Vízgazdálkodási Főiskolán. 1984-ben Eötvös Loránd díjat kapott, több országos állami bizottság, tanács tagja, tudományos szervezet és egyesület tisztségviselője. A Társaság több szakosztályában, bizottságában végzett aktív munkát. (Pro A. 1977, Sch.F.é. 1983, VS.n.d. 1986, Tt. 1998)

101