Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

III. A Dunántúl vízrajza - A) A Balaton és a Sió vízvidéke

A balatoni vízeresztések hatását tükröző juti vízállásgörbék a csak­nem teljesen mesterségesen szabályozott vízjárás példái. A hosszabb időszakok közepes és szélsőséges vízállásairól, továbbá az alacsony és a magas vízállások közötti vízjátéknak vízfolyásonkénti és szakaszonkénti változásairól a XXI. táblázatban összefoglalt adatok és az azok alapján szerkesztett 34. ábra tájékoztatnak. Az adatok vízrend­szerenkénti csoportosulása a vízjárás és a domborzati tényezők kapcso­latáról mondottakat támasztják alá. 34. ábra. Az évi átlagos vízjáték alakulása a Kapos, a Sárvíz és a Zala vízrendszerében A folyók vízviszonyainak közelebbi megismeréséhez és a vízhaszno­sítási tervezésekhez a jellemző vízhozamok szolgálnak kiindulásul. A Sió vízrendszerében ez ideig négy vízfolyásról készült el hidrológiai hossz-szelvény, amelyek az átlagos és a szélsőséges vízhozamokat a folyó bármely szelvényére megadják. A Sió hidrológiai hossz-szelvényét a 35. ábrán teljes részletességgel^ eredeti alakjában közöljük. A Zala, a Kapos és a Sárvíz hidrológiai hossz­szelvényének főbb adatait az összehasonlítás megkönnyítésére a víz­gyűjtőterületek nagysága szerint szerkesztettük át és a 36. ábrán együt­tesen mutatjuk be. Kiegészítésként megadtuk az ábrán a vízgyűjtőterü­86

Next

/
Oldalképek
Tartalom