Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

II. A Kisalföld és az Alpokalja vízrajza - a) A felszíni vizek

23. ábra. A Kisalföld folyóinak vízgyűjtője 1 — a vízgyűjtő határa, 2 — országhatár, 3 — ártér

A Rába jobb oldali mellékfolyója, a Marcal, a vízgyűjtő keleti oldaláról, a Bakony lejtőiről lefolyó vizeket szedi össze. Jellege tehát gyökeresen eltér a bal oldali mellékfolyókétól. Tűrje és Sümeg közt, a1 acsony dombvidéken ered, mintegy 150 méterre a Zala völgyétől.

A Rábca a Rába és a Mosoni-Duna közötti sík terület vizeit gyűjti össze, jellege tehát ismét egészen más, mint a Kisalföld többi vízfolyásáé.

A Lajta két testvérfolyóból, a Schwarzából és a Pittenből tevődik össze. A vízgyűjtő nagyobbik része (63%) a Schwarza szűk völgyű, meredek lejtőjű vízgyűjtője, a Rax és a Schneeberg vidéke, a kisebb (27%) a Pitten vízgyűjtője, lankásabb, széles völgyeket, dombos, erősen erdős területeket foglal magában. A Pitten a Wechsel és a Bucklige Welt ős- közetei közt ered, D-i irányból szedi össze az Alpok K-i nyúlványainak vizét.

A 23. ábrán láthatjuk a Rába és mellékfolyói vízgyűjtőterületének sematikus ábráját.

A Rába—Rábca közét rendkívül bonyolult csatornarendszer hálózza be. A terület főbb vízfolyása a Rábából kiágazó Kis-Rába, a Kőris és a Keszegér, amelyek vize jelenleg zsilipek segítségével egymásba átvezethető, de mind a völgy mélypontja, az egykori ősmocsár, a Hanság, ill. lecsapoló ja, a Rábca felé viszik vizüket.

58