Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek

A Hortobágy—Berettyó rendszerével együtt összesen öt fővízfolyás legyező-szerű vízgyűjtőt alkot (13. ábra). A legyező ágai közt sem hoszE JELMAGYARÁZAT:

13. ábra. A Hármas-Körös vízgyűjtőterületének felépítése

szúság, sem terület tekintetében nincsenek nagy különbségek. Annál inkább eltérőek azonban domborzati, földtani és éghajlati viszonyaik.

Amíg a Fekete-Körösnek, amelyet a fő folyónak tekintünk, a vízgyűjtőjében a legmagasabb pont 1849 m, a Fehér Körösében 1557 m, a Sebes-Körösében 1838 m-ig emelkedik a terep. A Berettyó vízválasztója 849 m-ig ér föl, de a Hortobágy—Berettyóé csak 164 m-ig. Ha most figyelembe vesszük, hogy a Fehér-Körös forrása 236 km-re, a Fekete- Körösé viszont csak 168 km-re van az egyesüléstől, nyilvánvaló, hogy ez az utóbbi lényegesen nagyobb esésű. A Sebes-Körös és a Berettyó

29