Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek

ausztriai esőzésekből származó — árvizek. A legutóbbi 80 esztendő leg­magasabb jégmentes árvizei nagyobb részt ebbejt}? az időszakba estek. Budapesti tetőzésük rendre a következő volt: 1954. július 18-án 1897. augusztus 8-án 1899. szeptember 22-én 1920. szeptember 15-én 1926. június 28-án július 2-án 805 cm 780 cm 770 cm 774 cm 737 cm és 734 cm. A legmagasabbnak, az 1954. évi­nek, levonulását a 6. ábra szem­lélteti. Csapadékdús teleken, ja­nuár—márciusban jelentkezhet­nek rendkívül magas olvadásos árhullámok is. A legnevezete­sebbek Budapesten az alábbi magasságot érték el: 1876. március 9-én 827 cm (a február 26-án 867 cm-rel te­tőzött jeges árvíz után) 1940. március 20-án 787 cm 1923. február 10-én 789 cm (a március 18-i 824 cm-es jeges árvíz után) 1883. január 9-én 761 cm (zajló jéggel, de torlódás nélkül). Az első kettőnek rendkívül magasságában része lehetett a köz­vetlen előttük levonult 867, ill. 824 cm-es jeges árvíznek, mert miattuk telt mederre futott rá az olvadás okozta árhullám. A kisvizek a vízgyűjtőben tárolt vízkészlet őszi kimerülé­sének, ill. a tél beköszöntésé­nek következtében állanak elő, amikor a felszíni eredetű lefo­lyás szünetel. November—ja­nuár a rendes idejük és így többnyire jéggel jelentkeznek. A legalacsonyabbak a jég megtorlódásával függenek össze, vagyis a vízhozam helyi lecsökkenésének következ­ményei. A budapesti mércén 1848 óta észlelt legkisebb vizek a következők voltak: 6. ábra. A Duna 1954. évi árhullámainak ala­kulása a pozsony—mohácsi folyamszakaszon 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom