Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)

IV. Észak-Magyarország vízrajza - D) Az Ipoly vízrendszere

HOSSZ MERTEK, m g asabb pontja az 1000 m-t is meghaladja, legalacsonyabb része pedig 100 m körüli. A vízgyűjtőt alkotó dombok átlagos magassága 5—700 m, a fővölgyé pedig 100—170 m. Az Ipoly völgyét három, az eróziónak ellenálló, küszöb élesen meg­különböztethető szakaszokra bontja. Az első, a torkolat felett 9 km-re, a damásdi szorulat, a második a Sahy (Ipolyság), a harmadik a Mula— Nógrádszakáll községek határában levő szorulat. E küszöbök felett szé­les, lapos, igen kis esésű a völgy, amelyben szeszélyesen kanyarog a folyó. E kis esésű fővölgybe torkollanak a meredek pályájú, általában É—D-i irányú mellékpatakok. Nevezetesebbek a balpart felől a Lókos, a Fekete­víz, a Szentlélek-paták, a Ménes és a Dobroda; jobbpartiak a Stavnica (Selmec), Krupinica (Koprona), Krtis (Kürtös) és a Tisovnik. A vízgyűjtő felépítését az 57. ábra szemlélteti. I 59. ábra. Az Ipoly vízgyűjtőterületének felépítése 136

Next

/
Oldalképek
Tartalom