Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
I. Az Alföld vízrajza - a) A felszíni vizek
ly et csak a torlasz mögött felgyülemlő víztömeg nyomása hajt lépésről lépésre tovább, míg a Dráva torkolatánál időközben már „kisöpört” tiszta mederszakaszra jut. A torlaszok méreteiről és az általuk okozott vízszinduzzasztás mértékéről az 1900. évi jégelvonulás jellemző fázisát bemutató 4. ábra alapján alkothatunk magunknak képet. A 14 km hosszon és 10 rh magasan összetorlódott jégtömegek Paks- nál 240 cm-rel duzzasztották meg a vízszint, amit a vízállásnak a torlasz megindulását követő hirtelen változása bizonyít. A múlt század 20-as éveitől kezdve fokozatosan átvágták a legélesebb kanyarulatokat, majd az 1870-es években megindult szabályozás eltüntette a szigetek jelentékeny részét, de a szakasz kis eséséből és a mellékfolyók hiányából származó hátrányok megváltozhatatlan súlyossággal nehezednek a szakasz parti lakóira. Figyelembe kell még venni, hogy a Budapesttől lefelé haladó szabályozási munkálatok az I. világháború kitörésekor Fájsz körül abbamaradtak. A jégtorlaszképződés fő fészke tehát a szabályozás következtében a főváros déli határától kb. 100 km-rel lejjebb tolódott, de el nem tűnt. A Drávatorokig terjedő további szakaszon, amelyet országhatár szel ketté, azóta is várat magára az egységes rendezés. Végrehajtása enyhítheti a veszedelmet, de meg nem szüntetheti. Az 1838. évihez hasonló pusztító jeges árvíz, amely Esztergomtól Bétáig több mint 100 községet sújtott, és csupán a fővárosban 2882 (38%) házat döntött romba (5. ábra), ma már nem fordulhat elő. De a jeges árvizek veszedelme változatlanul fennáll, aminek beszédes bizonyítékai az 1940., 41. és 54. évi gátszakadások, és főként az 1956-ban víz alá került 74 000 ha-nyi terület. A jeges árvizek jellegzetes sajátsága, hogy aránylag rövid szakaszon — a torlasz okozta duzzasztás határán belül — jelentkeznek és rövid idő alatt egészen rendkívüli magasságra hághatnak, de ép olyan gyorsan vissza is húzódnak. Mivel a levonuló jégtömegek a véletlen körülmények folytán hol itt, hol ott akadnak el, előrejelzésükre nincs mód, és rohamos lefolyásuk miatt csak megelőző védekezést folytathatunk ellenük: a meder szabályozásával kell a jégtorlaszképződés lehetőségét csökkenteni. Merőben mások a hóolvadásből és esőzésből származó nyári—őszi árvizek. A folyam lassan árad, hosszan, esetleg napokig tetőzik, majd szinte észrevétlenül apad el, és az árhullám végigvonul az egész folyamszakaszon. A felsőbb állomásokon észlelt vízállásokból az alsóbbakon várható tetőzésnek nemcsak a magassága, hanem az időpontja is előre jelezhető, és így mé^ a kellően meg nem erősített helyeken is fel lehet venni a harcot a közeledő veszély ellen. A mohácsi tetőzés átlag 78 órával követi a budapestit. A szokásos május—júniusi zöldár nem szokott rekordmagasságra hágni.1 Veszedelmesebbek a július—szeptemberi, — többnapos, kiterjedt 1 A kézirat összeállítása 1964-ben lezárult. Az 1965. évi dunai árhullám a fenti megállapítást és adatokat jelentősen megváltoztatta. 12
