Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
III. A Dunántúl vízrajza - A) A Balaton és a Sió vízvidéke
A vízgyűjtő területe 615 km2, a tó felülete a vízállástól függően változik, középvízállásnál kereken 26 km2. Hossza 10 km, átlagos szélessége 2,5 km, átlagos mélysége 1,10 méter, legnagyobb 2,20 méter. A sekély vízben kedvező életfeltételeket találó nád a tavat annyira hatalmába kerítette, hogy ma a nagyobb területű összefüggő sík víz a tófelületnek már csak 40 százalékára tehető. A tóba több időszakos és 2 állandó jellegű vízfolyás ömlik. A fő tápláló a Császárvíz, amely a Zámolyi medence vizeit hozza és a tó délnyugati végén ömlik be. A felesleges víz a dinnyési zsilipen távozik és a dinnyés—kajtori csatornán keresztül jut a Nádor-csatornába. A tó vízrajzi megfigyelésére a harmincas években Velence, Agárd és Dinnyés községeknél állítottak fel vízmércét. Az észlelések alapján megállapítható, hogy a havi középvízállás március—április hónapokban a legmagasabb és október—novemberben a legalacsonyabb, a kettő közötti különbség 37 cm. Rendkívüli esőzés következtében azonban a víz az év bármely hónapjában felemelkedhet 70—80 cm-rel a középvíz fölé. A tó vízállását a dinnyési zsilip megfelelő kezelésével igyekeznek lehetőleg szűk határokon belül tartani. Nyári időszakban tapasztalható nagymértékű vízleszállás a párolgás következménye. A tó jellemző vízállásai az agárdi vízmércére vonatkoztatva („0” = 103,29 m Orsz.). LKV = 63 cm (1949. X. 24.) KÖV = 141 cm (1934—60.) LNV = 234 cm (1947. III. 24.) A beömlő vízfolyások torkolata környékén a tó nagymértékű fel- iszapolódása tapasztalható. A pákozdi sarokban a Császárvíz hordalékának hatására már valóságos mocsár alkuit ki. Nagyon jól látható a vereb— pázmándi patak deltája is a velencei sarokban. A feltöltődés ütemét fokozza az elhalt, de teljesen el nem bomló növényi részének tömege. A feltöltődést visszavetette az 1866—69. évi nagy szárazság. Ekkor a tó vize egészen eltűnt, a nád kipusztult és a száraz iszapot a szél elhordta. A sekély tóvíz hőmérséklete gyorsan követi a levegő hőmérsékletváltozásait. A levegő és a víz napi középhőmérsékletében alig van 1—2 fok eltérés. Ugyancsak a csekély vízréteg vastagságának tulajdonítható a tó gyors befagyása. Gyakran előfordul, hogy télen többször is beáll. Alacsonyabb vízállásnál a nádasok alig fagynak be, mert az elhalt növényi részek bomlása hőfejlődéssel jár. Vízminőségi szempontból a Velencei-tó elég kedvezőtlen képet mutat. Vize szikes, öntözésre nem alkalmas. Sok szervesanyag, növényi bomlástermék található benne, ettől kapja jellegzetes kellemetlen szagát. A vegyvizsgálat kimutatta — az iszapban is és a vízben is — a bomlásból származó kénhidrogént. Az iszap, különösen a sukorói részeken radioaktív anyagokat tartalmaz. A rossz vízminőség a nagymérvű benőttség és a ki nem elégítő vízkicserélődés egyenes következménye. Ugyanis a tápláló Császárvíz és a levezető dinnyési zsilip egymáshoz igen közel vannak, a friss víz a tó kis részén folyik át, a nagyobb rész kiesik a vízcseréből. » 97
