Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
Első rátekintésre azt gondolhatnánk, hogy a parti zátonyok anyaga tájékoztat a folyók hordalékszállításáról. De az anyag összetétele nagyon különböző aszerint, hogy a meder melyik pontjáról (csendesebb vagy sebesebb vizű helyéről) való, és milyen vízállásnál vettek a zátonyról mintát. Durvább a visszamaradt anyag, ha az árvíz hirtelen apadt le, és finomabb, ha a víz lassan húzódott vissza a medrébe. Eltérő összetételű a zátony felső és alsó végéről, a víztükör széléről és a kissé magasabbról vett minták összetétele. A nagyság szerint osztályozott anyag szemeloszlási görbéje alapján (38. ábra), — amely feltünteti, hogy a minta súly szerint hány százaléka kisebb vagy nagyobb bizonyos határértéknél —, meghatározható a mintavétel helyére jellemző átlagos szemátmérő. Az átlagos szemátmérő a folyás irányában haladva az esés és a sebesség csökkenésének megfelelően aszerint csökken, ahogy a durvább szemek le-lemaradoznak, illetve elkopnak vagy felaprózódnak. De a változás egyenletes irányzata helyenként megszakad: az átlagos szemátmérő ugrásszerűen megnövekszik, mert valamilyen be torkolló vízfolyásból vagy alámosott partból, esetleg a víz eleven erejének fokozódása miatt a fenékről (pl. vízlépcsők alatt vagy esésnövekedés helyén), durvább szemű hordalék kerül a mederbe. A mederanyag alapján alkotott kép annyiban megtévesztő, hogy ez az anyag az, amelyet a vízfolyás nem tudott magával vinni, tehát a finomabb, tovasodort frakciókon felüli rész. Lehet, hogy a legutóbbi árvíz alkalmával maradt vissza, de származhat1 valamely évtizedek (vagy évszázadok) előtti rendkívüli árvíz idejéből, esetleg a földtani múltból is. A 39. ábrán a Rába folyó mederanyagának változását mutatjuk be az 1960. évi felvétel alapján. A szeszélyesen ugráló vonalból is kiolvasható annyi, hogy az átlagos szemátmérő a Sárvár alatti Ragyogóhídtól Győrig kb. 16 mm-ről 0,5 mm-re csökken. A nicki duzzasztó alatt azonban 17—18 mm-re nő az átmérő, és ugyancsak növekszik a Vág község alatti szabályozási művekkel összeszorított meder szakaszon. A szemeloszlási görbék alapján ún. szemösszetételi hossz-szelvény is szerkeszthető, amelyről az ábrázolt szakasz bármely szelvényében leolvasható, hogy a mederanyagnak súly szerint hány százaléka kisebb (vagy nagyobb) bizonyos határértéknél, illetve közvetlenül látható, hogyan növekszik a torkolat felé haladva a finomabb részecskék aránya a durvább szemek lemaradása, illetve kopása folytán, A Duna Rajka és a Sió-torok közötti szakaszának mederanyagáról ad képet az 1942. évi felvétel alapján a 40. ábra. Látjuk, hogy pl. Rajkától Gönyüig az 5 mm alatti részecskék súlyaránya az 58 km-es szakaszon 10%-ról 55%-ra emelkedik. Ebben elsősorban az 1810 fkm körüli hirtelen eséscsökkenés a részes. Ennek viszont közvetlen okát1 a terület igen élénk jelenkori süllyedésében kereshetjük. Megfigyelhető továbbá, hogy a Garam torkolata táján, valamint a partfalakkal összeszorított fővárosi szakaszon, a folyam hordaléka hirtelen durvább szemű lesz, ami a nagy esésű mellékvízfolyás durva hordalékának, illetve — a budapesti szakaszon — a fajlagos kinetikai energia megnövekedésének következménye. 80