Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

2. A VÍZFOLYÁSOK

ábrán a vízügyi szolgálat kezelésében levő mintegy 120 db nagyobb vízmosáskötő mű helyét is. Az ábra ezen kívül az országnak kisebb vízmosásokkal erősen szabdalt területeit is körvonalazza. A mintegy 800 ezer ha-ra tehető terület 18 kisebb vízmosásos gócból tevődik össze. Ezek földrajzi, illetve vízrendszerenkénti tagolásban — az ábra jelöléseinek megfelelően — az alábbiak:

1. Alpok-aljai vízmosások,

2. Kemenesháti vízmosások,

3. Zala és Mura menti vízmosások,

4. Keszthelyi-hegységi vízmosások,

5. Déli-bakonyi vízmosások,

6. Észak-bakonyi és vértesi vízmosások,

7. Sokorói vízmosások,

8. Gerecsei vízmosások,

9. Dunazug-hegységi vízmosások,

10. Mecseki és Villányi-hegységi vízmosások,

11. Zselici vízmosások,

12. Kapos menti (hegyháti) vízmosások,

13. Börzsönyi vízmosások,

14. Gödöllői-dombvidéki vízmosások,

15. Cserhát—mátrai vízmosások,

16. Bükki vízmosások,

17. Bódva menti vízmosások,

18. Zempléni-hegységi vízmosások.

A felsorolt területek mindegyikéről évről évre jelentékeny hordaléktömegek kerülnek vízrendszerünk medreibe és vízjárta árterületeire.

A folyók hordalékszállítása szakaszjellegükkel van kölcsönhatásban. Minden felsőszakasz jellegű vízfolyás mélyíti medrét, de a szabályozási munkálatok eredményeként a legtöbb ún. „kultúríolyó” — amelyeknek életébe a szabályozással erősebben belenyúltak — medre mélyül, még ha külsőre meg is őrizte középszakasz jellegét. Az Alföld vízhálózatának a szabályozásokkal történt átalakítása a folyók esésének tetemes megnövekedésével járt. És mivel a folyóvíz elragadó ereje a vízszineséssel arányos, átvágásokkal szabályozott alföldi folyóink medre mind jobban bevágódik. A kisvízszin süllyedése alapján végzett számítások szerint a Duna eszter- gom—mohácsi szakaszáról 1880 óta 110 millió m3 anyagot vitt el a víz. A Tiszán Tiszabecs és Szeged közt a századforduló óta bekövetkezett medermélyülés 120 millió m3 térfogatnak felel meg. Ezekből az adatokból az átlagosan elhordott mennyiségre évente és kilométerenként 4870, illetve 32Ö0 m3-t kapunk! A folyók medrének a szabályozással megbontott egyensúlya még máig sem állott helyre. Fenekük mélyülése, ha némileg csökkent ütemben is, de még mindig tart. Ebben a folyamatban egyik jelentős tényezőként a jelenkori kéregmozgások is szerepet játszanak. Ismételt geodéziai mérések alapján ugyanis megállapítható, hogy a Magyar medence szilárd kőzetekből felépített aljzata és következésképpen a fölötte levő fiatal, laza üledékek is, számottevő mértékben vesznek részt

78