Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
zőjét, mutatja be a Duna vízhozamidősorának feltüntetésével az 1959. évi vizsgálat alapján. Avégből, hogy még jobban szembetűnjék a szennyezettség és a vízhozam kapcsolata, az ábra alsó felében ezt az időrendi sort nagyságszerinti sorrá rendeztük át, és az ún. vízhozamtartóssági görbét és az egyes pontjaihoz tartozó oxigénfogyasztási értékeket raktuk fel. Megjegyezzük, hogy az összes sótartalom viszonya a vízhozamhoz fordított: nagyvízkor kicsi, kisvízkor nagy a töménység. Változik a víz minősége valamely helyen a mesterséges behatások változékonysága folytán is. Az ipari üzemek, szennyvízkibocsátása időszakos is lehet (pl. cukorgyár, konzervgyár); számos ipartelep időszakonként más-más nyersanyagot dolgoz fel vagy különböző üzemegységei termelnek, és ennek következtében szennyvizének mennyisége és minősége változik. A városi és ipari szennyvizek mennyisége és minősége a nap különböző óráiban is eltérő stb. Természetes, hogy az ilyen változó tényezők túlsúlya esetén nem mutatható ki szabályos összefüggés a szennyezettség és a vízhozam között, amint ez a 33. ábrából is kitűnik. A Bodrog vízminősége 1959 óta nem a vízhozam, hanem a csehszlovák ipartelepek szakaszos szennyvízbevezetése szerint alakul. Az ipartelepek kellően nem tisztított szennyvizeinek hatására a természetes vízfolyás szinte szennyvízfolyássá alakulhat. „Szép” példa erre a Miskolcon átfolyó Szinva patak. Kisvíz idején a Szinvát gyakorlatilag kristálytiszta karsztforrások táplálják. Csapadékos időszakban a vízgyűjtőjére hulló eső- és hó felszínen lefolyó része adja a vízhozam nagyobb hányadát. Ebből a tiszta vízből lesz Miskolc (Diósgyőr) ipari szennyvizeinek bevezetése után az a szennyvízpatak, amely vízhasznosítási célokra alkalmatlan, közegészségügyileg ártalmas és a Sajót, sőt a Tisza bizonyos szakaszát is jelentősen szennyezi. A szennyezési folyamatot néhány szám tükrében mutatja be a Ví. táblázat. A fentiekből kitűnik, hogy a folyók vizének minőségi feltárása bonyolult feladat. A jellemzés elméleti alapon nem oldható meg, hanem nagyszámú tényleges mérésre és vizsgálatra van szükség. Hazánkban a Kisállattenyésztési Kutató Intézet jogelődje a Halélettani Intézet (majd Haltenyésztési Kutató Intézet) 1907 óta végzett ilyen irányú vizsgálatokat. Ezekre a haltenyésztés és a szennyvíztisztító berendezések felülvizsgálatával kapcsolatos hatósági szakértői tevékenységének ellátása érdekében került sor. így, mint célvizsgálatok, nem terjedtek ki hosszabb folyószakaszokra, és megismétlésük nem volt rendszeres [1]. A korszerű vízgazdálkodás követelményei kielégítő, átfogó terv szerinti, országos vizsgálatokat a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet indította meg 1953-ban. Az azóta eltelt 8 év alatt igyekeztek az ország valamennyi jelentősebb vízfolyásán különböző vízálláskor és évszakokban vizsgálatokat végezni. Különleges gondot fordítottak arra, hogy nyáron, alacsony vízállás idején, tehát a legveszélyesebb időpontban is vegyenek mintákat [3]. A vízminták kémiai (részben fizikai) vizsgálata általában a következőkre terjed ki: vízhőfok, átlátszóság, vezetőképesség, pH-érték, lebegő anyag, összes sótartalom, oxigénfogyasztás, oldott oxigén, oxigéntelítettség, BOI5*, ammónia, nitrit, nitrát, kalcium, magnézium, nátrium, vas, * BOIs = ötnapos biokémiai oxigénigény: a bomlási folyamat első öt napján 20 C°-os hőmérsékleten elfogyasztott oxigén mennyisége mg/l-ben. 69
