Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

2. A VÍZFOLYÁSOK

TISZA, Szolnok

c

a>

ű

>-0)

(0 m

0)

E

o

27. ábra. Az azonos vízhozamoknak megfelelő vízállások változása a Tisza szolnoki szelvényében 1880—1960 közt. (Dr. Károlyi Zoltán nyomán)

a hatásnak esetenkénti létezését, a fajlagos árvízhozamok növekedése sokszorosan kisebb szerepet játszik, mint a mederbeli változások.

Kétségtelen változást hozott a vízjárásban a belvízcsatornahálózat és a szivattyútelepek megépítése. A lecsapolások és a belvízrendezés előtti időkben náddal, sással benőtt természetes ereken nagyon lassan húzódtak le, a laposokból pedig csak őszre párologtak vagy szivárogtak el a pangó vizek. Ma a mezőgazdasági művelés érdekében minden eszközzel, gyakran még mozgó szivattyúkkal is, siettetik a káros vizek lefolyását. A csapadékvizek és az olvadó hóié beszivárgásának tartama tehát kétségtelenül megcsappant. De ugyanakkor a művelés révén megnövekedett az üteme, és lényegesen csökkent a párolgás is: ami tehát a lefolyás szempontjából elveszett a réven, megtérül a vámon. (Arról, hogy a párolgás csökkenése miatt kevesebb ma az Alföld csapadéka, mint a vízimunkálatok előtt volt, aligha lehet szó, hiszen a csapadékképződésünkben a helyben elpárolgó vízmennyiségnek aligha lehet számottevő sze55