Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
Vízfolyás és állomás Évi teljes lefolyás Hóból eredő lefolyás mm mm % Karasica, Szederkény 90 3 (3) Villány 62 2,5 (3) Bükkösdi víz, Szentlőrinc 87 6 (5) Fekete-Körös, Sarkad 224 (9) (5) Sebes-Körös, Körösszakái 322 (12) (5) Berettyó, Berettyóújfalu 65 4 (7) Sajó, Bánréve 210 23 11 Felsőzsolca 155 17 11 Bódva, Szendrő 144 22 14 Feltűnő a karszt hatása is, amely egyrészről a felszíni lefolyás csökkenésében és az árhullámok mérséklésében, másrészről — mintegy ellentételként — a felszín alatti készletből eredő vízhozam feltűnően nagy hányadában nyilvánul meg. Ez a hányad országos átlagban 45%, míg a karsztvidékeken elérheti, sőt meghaladhatja a 80%-ot is. Minél egységesebb a vízgyűjtő geológiai felépítése (ami annál inkább lehetséges, minél kisebb a kiterjedése), annál élesebben érvényesülnek a különbségek. Állításunk alátámasztására a bakonyi és a borsod—gömöri karszt vízfolyásaira vonatkozó alábbi adatokat idézhetjük: Vízfolyás és állomás Vízgyűjtőterület Évi teljes Felszín alatti készletből eredő 1 ;folyás km2 mm mm % Séd, Veszprém 222 79 60 76 Hajmáskér 400 95 81 85 Sárvíz, Sárszentmihály 1391 110 75 68 Bódva, Szendrő 1496 144 80 56 Sajó, Bánréve 3239 210 110 52 Felsőzsolca 6440 155 84 54 A 7. ábra nyújtotta általános képet tehát részleteiben erősen befolyásolja a völgyek kitettsége, a földtani viszonyok és a többi, a hidrológiai ciklust befolyásoló természeti tényező. 2.1.8. Az emberi tevékenység hatása a vízjárásra Azok a nagyarányú vízimunkálatok, amelyekről az ország és különösen az Alföld mai vízhálózatának kialakulása kapcsán az 1. fejezetben szóltunk, nem maradhattak hatás nélkül a folyók vízjárására sem. 52
