Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

FÜGGELÉK - A VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODÁS

— A vízkészlet időbeli eloszlása egyenlőtlen, mert a vízfolyások vízjárása szélsőséges; a legkisebb és a legnagyobb vízhozamok aránya a Dunán 1 :15, a Tiszán 1 : 80, a kisebb vízfolyásokon pedig 1 :500.

— A vízkészletek nagy része az árvizek idején kihasználatlanul folyik le. Nyáron viszont, amikor a legnagyobb vízigény jelentkezik, a vízfolyások általában kevés vizet szállítanak.

— A hazai és a külföldi eredetű tisztítatlan szennyvizek rontják a felszíni vizek minőségét, és — számos egészségügyi hátrányon túlmenően — csökkentik a gazdasági célokra hasznosítható készletet.

— A környék lakoságának az igényeire, a víz közegészségügyileg káros elváltozásainak elkerülésére, a hajózásra és más érdekekre tekintettel az érkező vízhozamnak egy része nem vehető ki a vízfolyásokból. Ezzel a mederben hagyandó vízzel is lényegesen csökken a területen hasznosítható vízkészlet.

— A. felszín alatti vízkészlet, — amely a felszíninél területileg elosztottabb, időben állandóbb és jobb minőségű —, hasznosítható (jórészt utánpótlódó) része csak kereken 10%-a a mértékadó felszíni vízkészletnek.

F. 2. Magyarország vízkészetgazdálkodásának adatszerű bemutatása

A vízkészletgazdálkodás számszerű összefüggéseit a vízgazdálkodási mérleg rögzíti. Ez ad választ arra az alapvető kérdésre, hogy a vizsgált időpontban és helyen — mennyiségileg és minőségileg egyaránt —• ki tudják-e elégíteni a vízigényeket.

F. 2.1 Jelenlegi helyzet

Az ország vízkészletgazdálkodási helyzete a vízkészlet összmennyiségét tekintve ma még nem mondható kedvezőtlennek. Átlagos évben ui. 120 km3/év, közepesen száraz évben pedig 100 km3/év a felszíni és a felszín alatti vízkészlet összege (bár ennek csak egy töredéke hazai eredetű!), amelyből jelenleg 4 km3/év- re, míg az első fejlesztési időszak végén 13,7 km3/év-re tehető a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság vízfelhasználása.

Az ilyen öszehasonlítás azonban gyakorlati következtetések levonására nem alkalmas, mert nincs tekintettel a vízkészleteknek és a vízigényeknek sem az időbeli, sem a térbeli eloszlására.

Reális képet csak mértékadó időpontokra és kisebb területegységenként végzett mérlegvizsgálatok szolgáltatnak.

A vízkészletek és a vízigények időben változó értékei közül — az előírt biztonság, illetve a megengedett tűrés mértékéből kiindulva — két kritikusnak ítélt időpontra és vízhozamra szoktuk kidolgozni a vízmérleget; a mezőgazdasági vízhasznosításokat illetően augusztusra a 85%-os, az ivó- és ipari vízellátásokat illetően pedig szeptemberre a 99%-os tartósságú vízhozamok alapulvételével. Mivel hazai viszonylatban általában az augusztusi időpont bizonyult mértékadónak, az alábbi jellemző mutatók erre vonatkoznak.

A térbeli eloszlás egyenlőtlenségeit pedig úgy vesszük figyelembe, hogy munkáinkban (OVK, TVK, Vízkészletgazdálkodási Évkönyv stb.) a nagyobb folyókra külön-külön, továbbá 80—100 területegységre ugyancsak külön-külön kidolgozzuk a mérleget, mind a felszíni, mind a felszín alatti készletekre. A vízmérleg a mennyiségi adatokon kívül minőségi utalásokat is tartalmaz.

122