Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
4. A termőföldek és környezetük vízrendezése
4. A termőföldek és környezetük vízrendezése 15. táblázat. Az ároktávolság és a lejtés kapcsolata terepesés, % L távolság, m < 0.3 400 0,3 -0,6 200 0,7- 1,0 130 1,1 - 1,5 100 4.2.2. Csapadékvíz elvezetés céldrénnel és drénfürttel A mélyedésekbe összefolyó káros csapadék elvezetését a földhasználat legkisebb zavarásával, felszín alatti csőhálózattal (dréncső hálózattal) oldhatjuk meg. Az ilyen mélyedésekbe helyezett csapadékvíz elvezető drénezés sajátossága, hogy csak a vizet vezeti el, s talajjavító hatasa elhanyagolható. A részleges, a mélyedésekre korlátozódó drénezés tehát csak egycélú, vagyis csak a víztelenítést szolgálja, ezért a melioratív (talajjavító) hatású talajcsövezés megkülönböztetésére — egycélú drénezésnek, vagy céldrénezésnek is nevezik. A céldren, sajátos magyar kifejezés, a száldrén szinonimájaként használjuk, vagyis amikor egy mélyedésben mindössze egy vagy két drenvezeték van, a drénfürt kifejezést pedig gyűjtővel rendelkező hálózat esetére. Gyakori ellenvetés a drénezéssel kapcsolatban, hogy kiszárítja a talajt. Párhuzamos jelenség alapján azt is mondhatnánk, hogy egy virágcserép alján lévő lyuk kiszárítja a cserépben lévő földet. A hétköznapi életben tapasztalható, hogy a cserép alján lévő lyuk eltö- mődése milyen végzetes egy alkalmatlan locsolás esetén a cserépben lévő növény számára (pedig itt még csak lehet szabályozni a locsolóvíz mennyiségét odafigyeléssel). Ezért mondható az, az előbbi hasonlattal élve, hogy a dréncsövön lévő lyuk (perforáció sor) termőföldi viszonyok között olyan a növények számára, mint a virágcserép alján lévő lyuk Nagycsapadékok esetén a drénezés menti meg a növényzetet a károsodásoktól, s csak azt a vizet tudja elvezetni, mely gravitáció hatására kifolyik a pórusokból Az ilyen víz azonban károsít és rosszabb esetben a növény gyökérfulladását okozza. A vízelvezető hálózat kialakítása A részleges drénezés általános helyszínrajzi elrendezései, a 19. ábra mutatja. A céldreneket (száldréne’ket) a terep mélyedéseibe és a terephajlatokba (vápákba) kel! tervezni, oda ahol a csapadék összefolyik, a nagyobb kiterjedésű mélyedésekbe pedig drénfürt kerül A drénvíz rendszerint táblacsatornába vagy belvíz elvezető hálózatba folyik. A száldrének hossza megfelelő természetes esésnél tetszőleges lehet, ha pedig nincs eses, akkor 400 m a felső határ. A megfelelő vízszállító képesség biztosítása érdekében átmérőjüket — csőhidraulikai méretezés szerint — 80-200 mm között választjuk meg. A talajcső esése általában 1-3 °/00, de a terepeséstől függően kisebb esések alkalmazása is szükséges lehet. Ez utóbbi esetben felhasználjuk a közlekedő edények elvét, melyeknél a víz mozgását a nyomáskülönbségek szolgáltatják, vagyis ha vízmagasság van a kifolyóval rendelkező csőben, akkor a víz ki is folyik belőle, még ha nincs is lejtése a csőnek. A felszíni víz elvezetésére szolgáló talajcsövet a felszín közelébe, de a teherelosztás érdekében min 0,8 m földtakarással kell építeni, hogy a beszivárgó víz minél kisebb hidraulikai ellenállással juthasson a belépőnyílásokon keresztül a dréncsőbe Növelni kell a drenmélységet. ha számítani lehet a talaj roskadására (szerves talajok), ha geodéziai pontatlanságok voltak, vagy ha a terepen defláció (talaj elfűvás) van. Talajtól függően — kis fektetési mélység esetén is — különösen a céldréneknél szükség lehet a drénárok víznyelő képességének növelésére (pl. nyelőrakattal) és csakis a drén hatótávolságán belül mélylazításra annak érdekében, hogy a káros csapadéktöbblet minél könnyebben a dréncsőbe szivároghasson. 74 ©Phare Program HU 94.05
