Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés Mivel a csatorna méretezésénél abból a feltételből indultunk ki, hogy a vízmozgás permanens és egyenletes, így egy lépcsős vonalat kapunk, minden méretezett szelvénynél egy-egy lépcsővel (lásd a 17. ábrán a számított fenékvonalat). Dombvidéki vízrendezés esetén fenéklépcsőre vagy surrantóra lehet szükség mederváltozásoknál. Ilyen megoldás síkvidéki területeken csak kivételesen jöhet szóba. Síkvidéki területeken a számított mederfenekek kiegyenlítésével kapjuk meg a tervezett fenékvonalat. A kiegyenlítést becsléssel kell elvégezni, hogy a meder vizszállítása ne csökkenjen, azaz a vízszállítóképesség a torkolat felé haladva egyenletesen növekedjen (lásd az említett 17. ábrán a tervezett fenékvonalat). E mellett az építéstechnológiai követelményekre is tekintettel kell lenni, miszerint a minimális csatomamélység, rövidebb szakaszoktól eltekintve legalább 1,0 m legyen. A felsoroltakon kívül a hossz-szelvényen a tervezett közlekedési hálózatnak megfelelően bejelöljük még a csatornák műtárgyait (jelét, szelvényszámát) is. A tábla- és gyűjtőcsatornák torkolatának kialakítása. A csatornák torkolati vízszintje általában nem egyezik meg a befogadó csatorna mértékadó vízszínével. A betorkolló csatorna vízszíne vagy magasabb, vagy alacsonyabb mint a befogadóé. Ennek megfelelően gyakrabban leszívás és ritkábban pedig visszaduzzasztás keletkezik. A gyakoribb esetben, amikor a betorkolló csatorna fenékszintje magasabban van, mint a befogadóé, általában ún. bukás-szabályozó műtárgyat építünk a torkolati szelvénybe. A bukós-szabályozó áteresz alkalmazása ugyan költséges, de mégis előnyös, hogy szabályozni lehet a víz bevezetését és a műtárggyal átjárást lehet biztosítani a csatornán. Az eltérő vízszínű torkolatoknál lehetőleg ezt a megoldást alkalmazzuk, de indokolt esetben e helyett elfogadható a vízszinek ki- egyenlítésére a torkolati kb. 500 m-es szakasz fokozatos fenékmélyítése is. 3.6. A felszíni vízlevezető hálózat építése és fenntartása 3.6.1. Földmunkák kivitelezése A földmunkák kivitelezése szempontjából nagyon fontos a legkedvezőbb időszak kiválasztása. Az építésnél a gazdálkodás és a természeti környezet zavarása elkerülhetetlen, ezért törekedni kell ennek minimalizálására A rét-legelő gazdálkodás a legkevésbé érzékeny a kivitelezési munkákkal szemben. A szántóföldi művelési ág esetén a júniusban betakarításra kerülő gabonák területe a legkevésbé érzékeny. Az ültetvények (gyümölcs, szőlő) érzékenysége a legnagyobb. A kivitelezés optimális időszaka általában a betakaritás utáni időszak. Természetvédelmi területeken döntő, hogy a munkavégzés rövid ideig tartson és ne zavarja a reprodukciót. A földmunkagépek olyan erőgéppel hajtott munkaeszközök, amelyekkel a föld kitermelését és beépítését hajtják végre. A gépeket az erőgép fajtája, a munkaterület, a járószerkezet, a felhasználás stb. szerint csoportosíthatjuk. Egy-egy fótípuson belül gépek széles skálája található meg a géppiacon, ezért alkalmas géptípus kiválasztása elsősorban anyagi kérdés. A csatornák minden esetben bevágásban készülnek, ezért az építés száraz kotróval, vagy elegendő víz esetén úszókotróval esetleg kombinálva egyéb csatornakotró géppel végezhető. A forgó felsővázas szárazkotrók önjáró földmunkagépek, az anyag kitermelését és elhelyezését egyetlen munkaeszközzel, álló helyzetben végzik úgy, hogy a felső váz a megtöltött kotróedénnyel együtt a kijelölt lerakóhelyre fordul. A munkavégző szerszám lehet vonóveder, markoló, hegybontó vagy mélyásó szerelék. Vizenyős munkahelyeken gyakran a vonóveder szerelékü kotrógépet alkalmazzák, annak ellenére, hogy ezzel megfelelő profi! kialakítása viszonylag nehéz. A száraz kotró a kisebb csatornákat egy menetben készíti el, nagyobb csatornák esetén mindkét parton végighalad. A csatornaszelvényekből kiemelt földet hasznosítani, ©Phare Program HU-94.05 61
