Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)

3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés

3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés

A minimál szelvénynél nagyobb szelvényt a fenékszélesség vagy a vízmélység, vagy mindkettő növelésével kaphatunk. A szelvény növelésének módját a hidraulikai szempontok mellett (hidraulikailag legkedvezőbb szelvény) és döntően a talajviszonyok határozzák meg. Például homokos altalajban nagyobb fenékszélesség és kisebb vízmélység a javasolt, mert így állékonyabbak a csatornák. Átlagos talajviszonyok esetén legtöbbször a 0,8. 1,2, 1,6 és esetleg a 2,4 m-es fenékszélességet alkalmazzuk.

A mintakeresztszelvények rézsűhajlását a 13. táblázat szerint választhatjuk meg.

Vízfolyás, csatorna A víz mélysége, m

Talajnem

jellege

sebessége,

m/s

0,8-1,2

1,2-2,4

2,4-5

állandó

< 0,8

1:1,75

1:2,0

1

2 2S

homok,

>0,8

1:2,25

1:2,25

1

2,5

homokliszt

idő< 0,8

1:1,5

1:1,75

1

2,0

szakos

>0,8

1:1,75

1:2,0

1

2,25

állandó

< 1,0

1:1,5

1:1,5

1

1,75

iszap,

>1,0

1:1,5

1:1,75

1

2,0

agyag

idő< 1,0

1:1,5

1:1,5

1

1,5

szakos

>1,0

1:1,5

1:1,5

1

1,75

A csatorna rézsűhajlását leginkább a talaj mechanikai tulajdonsága szabja meg, de bizonyos esetekben döntő lehet a talaj kémiai összetétele is Például erősen szikes talajnál a

13. táblázattal ellentétben az összefolyás elkerülése céljából akár 1:3 rézsűre (kivételesen burkolatra) is szükség lehet.

A csatomaszelvényből kikerülő földet, a talaj minőségétől függően használhatjuk:

— földút építésére,

— mélyedések feltöltésére,

— megszűnő árkok és csatornák betöltésére, továbbá kedvezőtlen esetben

— depónia kialakítására.

Például 1,8 m mély, 0,6 m fenékszélességű, 1:1,5 rézsűhajlású csatornából folyóméterenként 6 m3/fm föld kerül ki. A földúthoz 0,5 m pályaszint-kiemelés, 8 m koronaszélesség és 5% keresztirányú esés esetén 3,3 nr/fm föld szükséges. Az út rendszerint a csatornával párhuzamos nyomvonalon halad, víztelenítését egyik oldalról a csatorna, másik oldalról pedig útárok biztosítja. Ez utóbbiból is átlagosan 1,1 m'/fm talajmennyiség kerül ki. Mindezek alapján tehát az adott esetben folyóméterenként 3,8 nv föld elhelyezését kell biztosítani. A példa esetén ez azt jelenti, hogy 1000 m/km2 csatornasúrúség esetén 3800 nv föld hasznosítását kell km2-enként, azaz egy 100 ha nagyságú táblánál megoldani.

A felesleges, illetve a megmaradó talaj hasznosítására a tervezőnek talajtani szakvéleményt kell készíttetnie. Ez a vizsgálat tartalmazza a humuszgazdálkodást, a megmaradó nyers talaj javítási eljárását, vagy kedvező esetben a hasznosítását (pl. szikes foltok javítása). Amennyiben a csatornákból kikerülő földanyagot gazdaságosan hasznosítani vagy elszállítani nem lehet, azt deponálni kell. Ilyen esetben fontos szempont, hogy a depónia ne zárja el a víz útját a csatornához, s az ún. megnyitási helyeken a víz a mederbe tudjon jutni.

A tereprendezés látszólagos egyszerűsége ellenére bonyolult feladat. A legfőbb problémákat a humuszgazdálkodás, talajtiprás és tömörítés jelenti. Nehéz feladat a kedvező nyesés-feltöltés arány és az ülepedés mértékének a megállapítása, továbbá az építési pontosság betartatása.

©Phare Program HU-94.05

53

13. táblázat. A csatorna p rézsűhajlásának megválasztása