Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés 3.1.3. Felszíni vízelvezetés tervezésének előkészítő munkái A tervezés előkészítő munkáinak más néven a tervezési előmunkálatoknak célja, az adott terület megismerése és a tervezési alapadatok összegyűjtése. Ez a munka a gyakorlatban irodai adatbeszerzésből, a helyszíni szemléből és adatgyűjtésből, valamint a gazdálkodási célok megismeréséből áll. Egy évközi feladatnál ilyen részletes feltárásra nincs lehetőség, helyette ezeket az adatokat feltételezés útján vesszük fel, mely a következők elvégzését jelentik —a helyszínrajz tanulmányozása, a befolyásoló tényezők számbavétele; —a domborzat és más természeti adottságok megismerése; — a vízgyűjtő terület és a rendezendő terület határának a megállapítása, — a legjobban veszélyeztetett részek (mélyedések) kijelölése, — a befogadók vizsgálata és a bevezetési hely vagy helyek megválasztása A helyszínrajzi adatok megismerése A vízrendezési munkák számbavétele az adott terület megismerésével és az alapadatok összegyűjtésével, helyszíni bejárással kezdődik. E munkafázisban kell a vízrendezést akadályozó, befolyásoló egyéb tényezőket is számba venni, például ilyenek a gyakorlatban lépten-nyomon előforduló elektromos lég- és földvezetékek, postai kábelek, víz-, gáz- és kőolajvezetékek és más eltakart tereptárgyak, magasvezetésü csatornák, áthelyezendő vízi létesítmények és utak stb., melyek mind valamilyen módon befolyásolhatják a tervezést. A gyakorlatban az ún. szakhatósági egyeztetés útján történik az érdekek egyeztetése. Enélkül tervezést nem lehet sem elkezdeni, sem végezni. A tervezési terület megismerésére különböző méretarányú helyszinrajzok szolgálhatnak. Kisebb területeknél 1:10000, nagyobbaknál esetleg 1:25000 méretarányt használunk. A térképet a domborzat megismerése, azaz a magaslatok és mélyedések hangsúlyozása céljából ceruzával, esetleg vízfestékkel kiszínezzük. Úgy kell színezni, hogy a legalacsonyabb szintvonal alatti területrész a legsötétebb zöld legyen. Ha például egy vízgyűjtőn a legalacsonyabb és legmagasabb szintvonal közötti különbség 3 m, vagyis 6 db 0,5 m-es szintvonalköz van, akkor 8 színárnyalatot célszerű használnunk (4 zöld és 4 barna). A tapasztalat szerint mindkét színből 5-5 jó árnyalat készíthető. így olyan esetekben, melyeknél a legalacsonyabb és legmagasabb szintvonal közötti különbség 4,5-5 m, a legmagasabb területrészeket (2-3 szintvonalközt) egyformán a legsötétebb barnára célszerű színezni (festeni), ezekre a helyekre úgysem kerül levezetőcsatoma. A tervezéshez a legalacsonyabb területrészek érzékeltetése a legfontosabb Ezeken a helyeken, különös gondossággal, szintvonalközönként más és más zöld árnyalatot alkalmazzunk. A vízgyűjtő terület és a veszélyeztetett részek határainak megállapítása A vízgyűjtő terület (öblözet) határai lehetnek természetes és mesterséges terepalaku- latok. Síkvidéki vízgyűjtő terület esetén gyakran nincs lehetőség a természetes vízválasztó megszerkesztésére. Ilyen esetben a határt ott kell megjelölni, ahonnan még célszerű az általunk tervezendő hálózattal elvezetni a vizet. A természetes vízválasztó szerkesztésénél ügyeljünk arra, hogy ez a vonal a nyeregpontokon áthaladjon és a szintvonalakra merőleges legyen. A vízgyűjtő határát, ha az természetes vízválasztó, a fénymásolati helyszínrajzon vastagabb fekete eredményvonallal jelöljük, ha viszont mesterséges létesítmény (út, vasút, töltés stb.), akkor azt külön nem szükséges jelölni. A vízgyűjtő terület (a tervezési terület) kiemelésére a természetes és mesterséges határok külső oldalára 3 -5 mm széles piros sávot fessünk vagy rostirónnal húzzunk Veszélyeztetett területek — a vízgyűjtő legmélyebb részem kívül — a talajhibás foltok (szikes sós talajok) akkor, ha mezőgazdasági hasznosításra kerülnek, a függő medrű ©Phare Program HU-94.05 33
