Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
2. A hazai síkvidéki vízrendezés fejlődéstörténete
2. A hazai síkvidéki vízrendezés fejlődéstörténete dolgozott, az adott példa esetében hogyan illesztette (máig is jól működő módon) a természeti környezetbe a Sárrét vízrendezését. A földjavítások tudományos és társadalmi bázisa Az egykori "vizes" témájú vitairatokból más általánosítást is tehetünk, nevezetesen, hogy minden kort végigkísér az egyszer aszályos és melegebb, máskor nedves és hűvösebb időjárás. Meglepő, hogy az időjárás-változás kapcsán az okok, a magyarázatok és érvek alig változnak, szinte szó szerint ugyanazokat lehet a mai vízgazdálkodási problémafelvetéseknél is visszahallani, mint például kétszáz éve, annak ellenére, hogy a gazdasági környezet viszont nagyon különböző. A környezeti problémák jelentkezése azonban mindig közelebb visz a megoldásokhoz is. Szép és jellemző példa erre, ahogy a XIX. század negyvenes éveiben a francia Belgrand a "meteorológia és geológia összefüzésével és a mérnöki s gazdasági ismeretekre való alkalmazásával egy új tudományágat állapított meg hydrologia név alatt" — írja 1880-ban Kvassay Jenő a Mezőgazdasági Vízműtan című nagyhatású munkájában. Az új tudomány (...) "érdeme annál nagyobb, mert a ferde irányban fejlődő vízi tanulmányokat, melyeket egészen mathematikai alapokra akartak fektetni, visszaterelte tulajdonképpeni terére: a természet tudományokhoz". Ez az analógia emlékeztethet bennünket az ökológia, a környezetvédelem stb. újabb tudományok megszületésére, illetve felvirágzására. Kvassay említett nevezetes munkájában lefekteti: "Minden földjavításhoz három társadalmi tényező közreműködése szükséges, úgymint a mérnöké, a gazdáé és az államférfié; az első a berendezést tervezi és foganatosítja (megépíti), a második azt fenntartja és hasznosítja, az államférfi pedig célszerű törvények és üdvös intézmények életbeléptetésével a földjavítások minél nagyobb elterjedését lehetővé teszi," Megállapításával a mai korban is egyet lehet érteni, azzal a kiegészitéssel, hogy a három társadalmi tényező mellett mára már szükség van egy negyedikre is, mégpedig a társadalmi közvélemény támogatására vagy azt képviselő nem kormányzati szervezetek (angol mozaik szóval NGO-k) közreműködésére. 2.2. A vízrendezések oka, módja és eredményei A Kárpát-medence mintegy 300 ezer km" kiterjedésű, hegyekkel körülhatárolt földrajzi egység. E medencének nagyjából a közepén — a lapos mélyebb részén — helyezkedik el a 93 ezer km2 nagyságú Magyarország. A medencét főleg a hegyvidékről lefutó folyók töltötték föl hordalékaikkal, kialakítva a jellemző síkságokat, találó megnevezéssel a mély- vagy ,,al-földeket". Az alföldek felszíne alig lejt, így a vizek lefolyása lassú. Ennek következtében a vízrendezések előtt a síkságok jelentős része vagy vizenyős és mocsaras, vagy árvízjárta és árvízzel veszélyeztetett terület volt. A medence éghajlatára egyaránt hatással van a nyugat-európai óceáni, a dél-európai mediterrán és a kelet-európai kontinentális időjárás, mégpedig váltakozóan. Klímája tehát szeszélyes, gyakoriak a kellemetlen szélsőségek. A medence átlagos évi csapadéka 700 mm; a hazai rész azonban ennél szárazabb, ezen belül különösen a Tiszavölgy. Az országos sokévi átlagos csapadék 620 mm. Az átlag csalóka, mert az adottságok miatt inkább a vízbő- és vizhiányos időszakok váltogatják egymást. A jelenkori vízrendezések gyökerei A XVIII. század első felében a töröktől visszafoglalt országrészeket hatalmas kiterjedésű puszták, bozótok, nádasok és vadvizek borították. Először a birtokaikat elfoglaló foldesurak, majd az uralkodók igyekeztek elősegíteni az elpusztult országrész újratelepítését, és a mezőgazdasági termelés beindítását. Ekkor a betelepítések ellenére is országosan egy km2-re 14 fő jutott, a volt Hódoltságban pedig 9,6 fö/km2 volt az átlag. A visszaszerzett 26 ©Phare Program HU-94.05
