Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
1. Általános fogalmak és meghatározások
1. Általános fogalmak és meghatározások szintek csökkentése egyszerűbb esetekben a terület határvonalain létesítendő ún. mélycsatornák segítségével oldható meg. Nagyobb rétegvíznyomásnál mezöszerűen kialakított mélydrénezést, vagy ha jó vízvezető lencsék (kavics- és homokzarványok) vagy rétegek is vannak a területen, akkor a gazdaságosabb mélykutas megcsapolást (függőleges drénezést) alkalmazzuk. Függőleges drénezés, vagy más elnevezés szerint melykutas víztelenítés A felszínalatti víz — legalább 20 m mélységű függőleges aknakút vagy csökut szivattyúzasavai történő — kitermelése elsődlegesen a talajvízszint vagy a piezometrikus szint csökkentese céljából. Az eddigiekből láthattuk, hogy a vízrendezési munkák leggyakrabban mezőgazdasági területeken vannak. E munkák során egyben a növénytermesztés (gazdálkodás) egyéb feltételeit is megjavítják, illetve alapjaiban megváltoztatják (például az ültetvény telepítésnél). Gyakran ez utóbbi a beruházás fő célja, s ilyenkor a vízrendezés a beruházáshoz csak mellékesen kapcsolódó feladat. Mivel a fö és kapcsolódó feladatok szorosan összetartoznak, néhány agronómiái fogalmat is szükséges megismernünk. A melioráció. A vízrendezési munkák szinte mindig együttjárnak táblásítással. útépítéssel, talajjavítással stb. is. Ezzel kapcsolatos fogalmak: a területrendezés, a fizikai es kémiai talajjavítás, a biológiai drénezés, az erdőtelepítés, a barázdázás, a talajlazitás, a mélyszántás, a mélylazítás. A felsorolt beavatkozásokat összefoglaló néven meliorációs munkáknak nevezzük. A melioráció olyan fejlesztési tevékenység, amely a talaj természetes termékenységének megőrzését és tartós növelését alapozza meg. (A melioráció latin eredetű szó. eredeti jelentése javítás.)*A meghatározásból látható, hogy a melioráció egy általános és széles gyűjtőfogalom. Tapasztalható, hogy tartalma fokozatosan bővül Hatósági szempontból, valamint a tényleges gyakorlatnak megfelelően a melioráció mindazon mechanikai, kémiai és esetenként biológiai talajjavítási módszereknek, továbbá vizgazdalkodasi, talajvédelmi eljárásoknak és területrendezési munkáknak az összessége, amelyek a talaj termőkepesseget tartósan növelik Mezőgazdasági tábla. Olyan homogén termőhelyi adottságú, lehetőségek szerint szabályos és általában 20-120 ha nagyságú földterület, melyen a szántóföldi művelés azonos agrotechnikával (művelőgépekkel, növényvédelemmel és betakarítással) végezhető el A tábla önálló vízháztartási egység. A táblán, a rendszerint inhomogen természeti viszonyokat, a már említett meliorációs és vízgazdálkodási beavatkozásokkal egyenlítjük ki. A táb- lásításhoz ezért kapcsolódik szorosan a vízrendezés (táblacsatornák és mezőszerű talajcsövezés), az öntözés, de még az úthálózat kiépítése is. A felsorolt létesítmények térbeli elhelyezkedését az 4. ábra szemlélteti. Tereprendezés. A-'természetes terepfelszín megvaltoztatasara irányuló, földmunkagépekkel végrehajtandó, földszállítással egybekötött munkavégzés, melynek során egy-egy foltban földet nyesnek, feltöltenek és terítenek, vagy megszüntetik a domborzat táblán belüli nagyobb kiemelkedéseit és mélyedéseit. A tereprendezésnél a termőréteg megőrzése (humuszgazdálkodás) fontos szempont; ahol ez nem oldható meg. ott ezt a módszert nem használhatjuk. Biológiai drénezés. A rendszerint rossz minőségű (sós es nagy szerves- anyagtartalmú) vízfeleslegek elpárologtatása nagy transzspirációjú és víztürő növényzet segítségével. A biológiai drénezés különösen lényeges a mikroklíma szabályozása, valamint a csapadék minél nagyobb hányadának hasznosítása szempontjából ©Phare Program HU-94.05
